Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány még szombaton este azt ígérte, hogy vasárnap a férfiak között győzelmi esélyeink lesznek Kecskeméten, s a szakértelem ezúttal is megmutatkozott. Marosi Ádám a vívás negyedik helyével nyitott, majd kiváló úszása után vezető pozícióból kezdett lovagolni, de Kasza Róbert is a közvetlen élbolyban tartózkodott. Ez a szituáció a lovaglás után sem változott, a mieink 2. és a 4. pozícióból pár másodperc hátránnyal vágtak neki a kombinációnak. A viharos hétvégén közben kisütött a nap, átvitt értelemben is.
A magyarok közé a Marosihoz hasonlóan egyéni világbajnok orosz Alekszandr Leszun ékelődött, hamar kiderült, ők küzdenek meg az érmekért. Folyamatosan hullámzott a helyzet, az utolsó körben aztán Marosi robbantott, s 18 év szünet, Balogh Gábor 1996-os diadala után újra itthon tartotta a hazai Vk-viadal győzelmi trófeáját, Kasza 3., Demeter Bence 16., Tibolya Péter 25. lett.
– Betegségem, arcüreggyulladásom miatt nem voltam ott a kínai világkupán Csengtuban, keményen dolgoztam helyette, s meg lett az eredménye. Tiszta fejjel versenyeztem, kiegyensúlyozottan jó teljesítményt nyújtottam, nagyjából olyat, mint a tavalyi Eb-n, a kombináció pedig belülről is izgalmas volt. Eddig kétszer szereztem az itthoni vk-n ezüstérmet, 2009-ben és tavaly. Végre megvan az arany, Balogh Gabié után tizennyolc évvel! A székesfehérvári Eb-n is erre törekszem, számomra az az idény fő versenye – nyilatkozta Marosi Ádám, hozzátéve, hogy Kecskemét tökéletes házigazdának bizonyult, s ezt nem csak a sikere mondhatja vele.
A hazai elsőség, a két magyar érmes a világbajnoki szintű és nagyságú mezőnyben kimagasló szakmai siker, amely komoly érzelmeket is kavart, Pálvölgyi Miklós szakvezető közvetlenül a verseny után, majd a Himnuszt követően is bőszen törölgette a szemét. „Ahogy öregszem, egyre szentimentálisabb leszek!” – mondta, amire csak annyit válaszolhattunk: még sok ilyen könnyes diadalt!
