Előzetesen kérdésesnek tűnt, hogy a múlt vasárnap, a budapesti Papp László Budapest Sportarénában megvédett BL-cím után a győriek miként lesznek képesek ismét felszítani a harci szellemet, de már a bemelegítés során látszott, hogy az náluk magától lobog. Szurkolóik is túlharsogták a Fradi-tábort, ami a Népligetben azért messze nem papírforma; a parketten ellenben az volt, hogy az ismét Lunde bravúrjaiból és szilárd védekezéséből építkező ETO átrohant az FTC-n. A fradisták sérülésektől és betegségektől tizedelten, ráadásul a kishitűség nevű járvány által is terhelve, csekély esélyüket nem daccá, hanem apátiává alakítva inkább csak közelről szemlélték a vendégek újabb diadalát. Szünetben már 18-10-re léptek meg Lökéék, a vendég drukkerek a 33. percben tízig számolhattak, majd tizenkettőre nőtt a differencia. Ambros Martín edző ekkor cseréit is bevetette már, a hazaiaknak pedig a hajrára valamelyest visszatértek az életfunkcióik, így alakult ki a 32-25-ös végeredmény. Görbicz és Amorim kettesben 14 gólt vágott, Lunde pedig rendre görcsbe rántja a ferencvárosiakat, és ezúttal is így történt.
Érdeklődésemre, érzi-e az ellenféllel szembeni mentális fölényét, és tudatosan használja-e azt, így felelt: „Arra természetesen figyelek, hogy ne lebiggyesztett szájjal álljak a kapuba, hanem mosolyogva, hadd lássák, hogy a kedvem és az önbizalmam is megvan a játékhoz. Mivel a védekezésünk nagyon jó, és összhangban vagyunk, azt is könnyebben kitalálom, hova várhatom a lövéseket, és el tudom képzelni, hogy ez így összességében már valóban nem túl biztató a vetélytársnak.”
Görbicz Anitától azt kérdeztük, a BL-címvédés után nem nyűg-e nekivágni az újabb mérkőzéseknek, ő pedig szokása szerint kliséktől mentes, őszinte feleletet adott: „Nyűgnek nem mondanám, de az tény, hogy a BL megnyerése és az azt követő két és fél napi ünneplés, pihenés után nem volt egyszerű visszaállni. De vissza kellett, mert a Fradi Európa egyik legjobb csapata, mi Budapestre is győzni jöttünk, és ezt már az első percekben mindenképpen jelezni szerettük volna. Igaz, hogy a héten egy-egy edzésen Ambrosnak fel kellett emelnie a hangját, de a meccsen már minden rendben volt.”
Mármint győri szemszögből, mert a Fradi csapatkapitánya, Szucsánszki Zita érthető csalódottsággal mondta: „Tomori Zsuzsi egész héten beteg volt, Zácsik Szandrának olyan rossz a térde, hogy fel sem tudott ugrani, Mészáros Rea nem is játszhatott. Az önbizalmunkon az sem segített, hogy két hete nem játszottunk már meccset, csak a Győrre készültünk, és közben nézhettük a tévén, ahogyan megnyerte a BL-t. De csütörtökön megpróbálunk ennél többet nyújtani.”
Meg is kell, hiszen a finálé második összecsapását ekkor rendezik a Rába partján, és mivel a kiírás szerint a döntő valamely fél második győzelméig tart, minden azt ígéri, hogy a győri aranybányában folytatódik a csúcsra járatott termelés.
