Vitalij Klicsko még 2003 nyarán küzdött meg először a hivatásos ökölvívás legpatinásabb világszervezete, a WBC nehézsúlyú vb-övéért, de emlékezetes csatában arcsérülése miatt a leléptetés sorsára Lennox Lewis ellen. Nem adta fel, s bő egy évtizede, 2004 áprilisában megkaparintotta a címet, egyszer megvédte, majd közel négy esztendőt kihagyott krónikus váll- és hátgondjai miatt. 2008 októberében tért vissza oda, ahol volt, a csúcsra, tíz magabiztos diadalt aratott sorozatban. Az utolsót 2012 decemberében, majd hosszú lebegtetés után bejelentette visszavonulását, s az ukrán belpolitikában vállalt – mint az idei kijevi forradalmi események során láttuk – szintén vezető szerepet.
Eközben a WBC sorra rendelte el különböző eliminátori meccseket, mintha maga sem lenne tisztában a saját szabályaival. Jellemző, hogy az övért most Los Angelesben összecsapó Bermane Stiverne és Chris Arreola egyszer, bő egy éve már találkozott, s akkor a haiti származású, Las Vegasban élő, de kanadai állampolgárságú Stiverne véressé verve riválisa fejét, nagy különbségű pontozásos sikert aratott, megkaparintva a szervezet Silver, vagyis Ezüst-övét.
A 35 éves színesbőrű bokszoló amatőrként 49-10-es mérleget bokszolt össze, a mostani jó nevű profik közül a finn Robert Heleniust és az angol David Price-ot is legyőzte, kanadai bajnoki érmeket szerzett. Az olimpiára viszont nem jutott ki. 2005-ben lépett a hivatásosok közé, s eddig 23-1-1-es mérleget hozott össze főképp az Egyesült Államokban ringbe lépve, egyetlen igazán jegyzett riválisa a legutóbbi s egyben a következő, Chris Arreola.
Akit Cristobal néven anyakönyveztek mexikói szülei bő 33 éve, bár ő már Los Angelesben született 1981 márciusában. Apja is bokszolt, ráadásként gyermekkorában találkozhatott a legendás Julio César Chávezzel, így eldőlt a sorsa. Az amatőrök között legjobb eredménye a 2003-as Arany Öv-viadal megnyerése félnehézsúlyban. Ugyanebben az évben debütált a profik között, 27 sikert aratott sorozatban, megverte többek között a volt vb-kihívó Jameel McCline-t, így ő is az lett. Vesztére, mert 2009 szeptemberében számára hazai pályán, a Los Angeles-i Staples Centerben nagyon megverte őt a WBC-nél uralkodó Vitalij Klicsko. Itt megtört Arreolában valami, kisvártatva kikapott a lengyel Tomasz Adamektől is, de marketingértéke miatt – a spanyol ajkú amerikaiak neki szurkolnak – valahogy mindig a csúcs környékén ragadt. Mint most is, hiszen kisebb fajta csoda, vagy másképp fogalmazva menedzseri bravúr, hogy a Stiverne elleni tavalyi fiaskót követően újra vele csaphat össze a 36-3-as mérlegű, súly- és motivációs problémákkal is küzdő sportoló, immár vb-címért.
Mindenesetre a két, világklasszisnak nehezen titulálható ökölvívó közül az egyik élete legnagyobb eredményét érheti el, ennek megfelelően felforrósodtak az indulatok a derbit megelőző utolsó sajtótájékoztatón.
„Nem dumálok, a ringben osztom az igét. Chris, te viszont nagy dumás vagy, de ne álltasd magad, az első meccsen is simán ki tudtalak volna ütni, ám az volt a terv, hogy szedjelek szét. Most viszont nem úszod meg, le fogom ütni a fejedet a nyakadról!” – mondta többek között Bermane Stiverne szokásával ellentétben igen hangzatosan. Ám Chris Arreola nem maradt verbális adósa: „Nem ijedtem meg tőled, nyomulni fogok rád, szétcsapom a fejedet! Örökre emlékezni fogsz erre a verésre, te baromarcú, azt megígérhetem!” Ilyenkor szokott következni egy dulakodós, gyenge színvonalú meccs, de hátha nem lesz igazunk. Kérdés, Vitalij Klicsko koronája bármelyik fél sikere esetén méltó fejre kerül-e.
