Az eddigi 30 férfi-Eb alapján a mieink 12 első, valamint 5-5 második és harmadik helyezésükkel toronymagasan vezetik az örökranglistát, a második szerbek – mint Jugoszlávia jogutódjai – eredménysora 5, 9, 5. Ez azonban az 1926 óta íródó statisztika, míg a legutóbbi magyar bajnoki cím – 1999, Firenze – óta így fest a győztesek lajstroma: 2001 Szerbia és Montenegró, 2003 ismét Szerbia és Montenegró, 2006 Szerbia, 2008 Montenegró, 2010 Horvátország, 2012 Szerbia. A harmadik évezredre tehát mintha délszláv hitbizománnyá változott volna a kontinenstorna, úgyhogy ideje lenne ezen változtatni.
Egyrészt azért, mert a legutóbbi, budapesti rendezés alkalmával be kellett érnünk a bronzzal, ráadásul a szerbek a csoportban nemcsak 8–5-re felülmúlták, hanem testben, lélekben össze is törték együttesünket; akkor úgy fogalmaztunk, az ávós jelszó, a „ne csak őrizd, gyűlöld is!” jegyében védekeztek. Másrészt azért, mert a londoni olimpia 5. helyezése után válogatottunk a tavalyi, barcelonai vb-n visszahódította a dobogó tetejét, és világképünket ez a korábban megszokott keretek közé helyezte.
A legutóbbi, 2012-es, eindhoveni Eb-n még Kemény Dénes dirigálásával harmadik alakulatra azonban már a csoportban fenekedő riválisok várnak: a címvédő szerbek, akik a júniusi Világliga-fináléban is legyűrték Benedek Tibor legénységét, az olimpiai bajnok horvátok, valamint a spanyolok. No meg még a németek és a franciák, ám őket gondolatban már át is utaltuk az alsó ágra. Mint ahogyan a mai rajton a spanyolokat is át kellene – férfiegyüttesünk minden mérkőzését 20.30-kor kezdi –, mert mindkét hatosból csak hárman jutnak tovább. Az elsők azonnal a legjobb négybe, a másodikok pedig a harmadikokkal játszanak keresztbe az elődöntős tagságért. Odaátról a montenegróiakba és az olaszokba minél később kellene beleakadni.
Annál is inkább, mert Benedek Tibor szövetségi kapitány prognózisán nehéz fogást találni: „Reméljük, legnépszerűbb, legsikeresebb csapatsportágunk ünnepe előtt állunk. Az esemény hangulatát persze két csapatunk teljesítménye fogja meghatározni, ezért elsősorban nem is szépen kell játszani, hanem nyerni. Méghozzá minél többször, minél tovább, mert addig tart majd az öröm. A játékosoknak azért is ki kell használniuk ezt az alkalmat, mert legutóbb tizenhárom éve rendeztek Magyarországon Eb-t, ezért nem valószínű, hogy pályafutásuk során még egyszer részük lehet ebben.”
Persze ne feledjük, hogy 2021-ben Magyarország adhat otthont a vizes sportágak világbajnokságának, de napjaink szédületes tempójú sportjában ez még beláthatatlan távlat, Varga Dániel csapatkapitány jellemzően föld-, illetve vízközeli állapotban mondja: „Én egyelőre a spanyolok elleni meccsig nézek előre, azt szeretném megnyerni. A Margitszigeten tanultam meg vízilabdázni, ezért hozzáadott értéknek tekintem, hogy most Európa-bajnokságon játszhatok itt.”
A további értékek hozzáadását pedig éppen csapatainktól várjuk. Így a lányoktól is, akikről szerdai nyitányuk előtt írunk bővebben.
Férfiak, A csoport: Románia–Grúzia 13.00, Montenegró–Görögország 16.00, Olaszország–Oroszország 19.00. B csoport: Horvátország–Németország 11.30, Franciaország–Szerbia 14.30, Magyarország–Spanyolország 20.30.
A csoport: Montenegró, Olaszország, Görögország, Románia, Oroszország, Grúzia.
B csoport: Magyarország, Szerbia, Horvátország, Spanyolország, Németország, Franciaország.
Decker Attila, Nagy Viktor – kapusok; Decker Ádám, Erdélyi Balázs, Gór-Nagy Miklós, Hárai Balázs, Hosnyánszky Norbert, Madaras Norbert, Szivós Márton, Tóth Márton, Varga Dániel, Varga Dénes, Vámos Márton – mezőnyjátékosok.
