Szivicsék tovább álmodnák a diósgyőri álmot

Jön a Krasznodar, tizenegyszer értékesebb kerettel, de a pályán nem igaz, hogy pénz beszél, kutya ugat.

Ch. Gáll András
2014. 07. 31. 6:23
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az egyik legnagyobb hazai ellenfél, a Debrecen vadonatúj nagyerdei stadionjában fogadja ma este (20.30 óra, játékvezető a török Bülent Yildirim, tv: m2) a Diósgyőr az orosz FK Krasznodar csapatát az Európa-liga harmadik fordulójának első mérkőzésén, azt a klubot, ahol Koman Vladimir játszott az elmúlt idényben. Ismerős a helyszín Kádár Tamáséknak: az első körben a máltai Birkirkarával is itt csaptak össze, igaz, a második fordulóban a Liteksz Lovecstől Nyíregyházán kaptak ki 2–1-re.

Most tehát újból az ország jelenleg legszebb stadionja a helyszín, az ellenfél pedig egy igazi nagyágyú, a legutóbbi orosz bajnokság ötödik helyezettje, az FK Krasznodar. Igen, nagyágyú, mert bár csak hat éve alakult a klub, és mindössze 2011 óta szerepel a Premjer Ligában, a csapat összértéke – a Transfermarkt.de szerint – 67,6 millió euró, pontosan tizenegyszer nagyobb, mint a 6,1 millióra taksált borsodiaké.

Még ordítóbb a különbség, ha azt vesszük, a Kubany-parti gárda legdrágább játékosa, a brazil Joaozinho egymaga nyolcmillió eurót ér, többet, mint a DVTK komplett játékoskerete, s a két másik brazil, a házi gólkirály Wánderson és Ari is hétmilliót, illetve 4,7 milliót kóstál. S akkor még nem is beszéltünk a 34-szeres svéd válogatott védőről, Andreas Granqvistről, akinek az árából (6,5 millió) szintén meg lehetne venni a DVTK-t tokkal, vonóval. Apropó, Joaozinho. A minap a klub egy speciális Rolex karórával ajándékozta meg a brazilt abból az alkalomból, hogy lejátszotta századik mérkőzését az egyesület színeiben

De legjobb nem is belebonyolódni ezekbe a virtuális – vagy nem is annyira virtuális – kalkulációkba, mert ez esetben nem is lenne szabad kiállnia a meccsre Tomiszlav Szivics legénységének. Csakhogy ki kell állni, és érdemes is, mert ha túljutnak a Krasznodaron, majd a következő ellenfélen is, akkor hipp-hopp máris benn vannak az Európa-liga csoportkörében! Ami persze maga lenne a megvalósult csoda

„Hinni kell a csodákban, már csak azért is, mert az elmúlt hónapokban egyik csodát vittük véghez a másik után, olyan ez, mint egy szép álom. Ha például azt mondja valaki fél évvel ezelőtt, hogy megnyerjük a Ligakupát, bejutunk a Magyar Kupa döntőjébe, s a honi klubok közül a legtovább jutunk az Európa-ligában, mindenki kikacagja az illetőt. És tessék, most itt állunk egy dúsgazdag orosz csapat ellenfeleként, a sorozat harmadik körében” – nyilatkozta lapunknak Tomiszlav Szivics.

A túlzott visszafogottsággal aligha vádolható szerb mester arra a felvetésre, hogy a bolgárok ellen a hajrában kis szerencse is kellett a továbbjutáshoz, így reagált: „Kellett, persze, hogy kellett, de ezt a szerencsét ki kellett érdemelni, és mi megdolgoztunk érte. Az elmúlt időszakban rengeteget tettünk be a bankba, s most kivettünk belőle egy keveset. A Krasznodar ellen bátran fogunk futballozni, támadni – persze csak akkor, ha az ellenfél megengedi. De rajtunk nem fog múlni. Szeretnénk nyerni, de legalábbis kedvező eredményt elérni – aztán majd meglátjuk ”

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.