Küzdött becsülettel, „európai” tempóban és színvonalon futballozott a Debrecen csütörtök este a Young Boys ellen, ám képtelen volt gólt szerezni, így a hazai 0–0 összesítésben 3–1-es vereséget jelentett.
A kudarcot kenhetjük a „svájci bérenc” spanyol játékvezetőre, a hazaiakat sújtó átokra, a fránya kapufára, de lehiggadva máshol kell keresgélni.
A Bajnokok Ligája- és Európa-liga-selejtezőkkel, a bajnokikkal, valamint a Szuperkupával együtt a tizenkettedik mérkőzését vívta csütörtök este a DVSC a 2014–2015-ös idényben.
És először játszott jól.
Pedig hetente így kellene, s akkor a BATE Boriszov és a Young Boys legyűrése nem okozna gondot. Csak éppen a langyos NB I erre nem készít fel. Nem véletlen, hogy a 2009-es bravúrt, a BL-főtáblára jutást egyből a következő évben El-szereplés követte.
Menetben volt a Loki. A szurkolóival együtt. Tízezrek vonatoztak, autóztak fel rendszeresen a fővárosba, hogy akár reménytelen helyzetben is buzdítsák a csapatot.
Csütörtök este ezzel szemben – a Dvsc.hu szerint – csak hétezren vették a fáradságot arra, hogy átsétáljanak a Nagyerdei Stadionba.
Négy-öt éve mindenki azt dörögte a cívisvárosban, ha majd végre lesz új stadion Most már van. S hogy elmúlt az eufória, azt látjuk, mintha nem is lenne rá szükség. A múlt hét végén a Haladás elleni bajnokin nem voltak négyezren sem a nézőtéren, kriptai hangulat uralkodott az arénában, de a valóban sorsdöntő nemzetközi találkozó sem hozott lázba tömegeket.
Egy-egy meccset a fapados Oláh Gábor utcai stadionban kellene megrendezni, a kezdőrúgás előtt szempillantást vetve a modern arénára. Hogy játékos, szurkoló, mindenki átérezze, micsoda ajándékot kapott – szemérmesen fogalmazzunk így – a sorstól.
