Farkasnak farkasa

Akire élete párja éveket vár, s közben közös gyermekeikkel felhúz neki (nekik) egy családi házat, akiért egykori mestere kegyelmi kérvényt ír, s azonnal könnybe lábad a szeme, ha felmerül a tékozló Farkas fiú neve, akit szabadulásakor őszinte örömmel köszönt számos családtag, barát, sporttárs, és szenzációra éhes tévéstábok is ott toporognak a börtönkapu előtt, hogy mikrofonvégre kapják, az nem lehet átlagember.

Mi lesz most Farkassal? Egyelőre a csípőjét kúrálja, illetve családi körben pihen. Rióra, gyorsan szögezzük le, nem fog készülni, a normális életre talán. A jelek szerint azok, akik a legfontosabbak a számára, s akiknek ő a legfontosabb, nem fordultak el tőle, így az alapja megvan. Anyagilag kevésbé, hiszen még az előző kormány alatt törvénymódosítás vette el az olimpiai járadékát – szándékos bűncselekmény miatt jogerős szabadságvesztéssel sújtottaknak 2010 januárja óta nem jár –, amit büntetése mentesítési ideje és a közjogi szankciója miatt leghamarabb körülbelül másfél évtized múlva kaphat újra.

Ám nyilván nem ez a leglényegesebb, hanem hogy ne legyen megint a saját maga farkasa.