Hosszú Katinka ismétlődő „tűzijátékai” – jelen esetben a dohai rövid pályás parádé – után újra és újra felmerül a kérdés: hogyan képes a világklasszis úszónő 72 órával a kőkemény egyhetes edzőtábor terhelésére emlékeztető
Európa-bajnokság után ismét a csúcsra járatni magát és csak nyerni és nyerni meg aztán világcsúcsokat is döntögetni
„Többek között azért is, mert a 30 rajtos Európa-bajnokság után most sem kellett újra felépítenie magát vagy alaposan rápihennie a következő feladat teljesítésére, csupán a berlini zűrös éjszakái után végre jól kialudnia
magát – ezúttal Dohában, már egy olyan szállodai szobában, ahol a hőmérséklet nem 22 vagy 23, hanem a számára ideális 18 fokos volt, ezzel a megállapítással kezdte a Telekom Sporthír Szolgálatnak adott nyilatkozatát
Kiss László, az úszók szövetségi kapitánya. – Számítottam arra, hogy az 50 méteres medencéről a rövid pályára átállva az idei első Világkupa-versenyen sziporkázni fog, de a világcsúcsaival és a győzelmeinek a számával az én
képzeletemet is alaposan felülmúlta. Ilyen sorozatokra csak azok a kivételes adottságú sportolók képesek, akik nem csupán a pályán tűnnek ki, hanem két nagy terhelésű verseny között a teljes regeneráció elképesztő adottságával is. Amire részben születni kell, de sokkal inkább kemény munkával megteremteni ezt az ideális állapotot.”
Kiss László szerint Katka a versenyek és az edzések terhelésének vegyítésével az évek során olyan állóképességi szintet ért el, amelyhez hasonlóval kevés vetélytársa büszkélkedhet.
„Edzőjének, Shane Tusupnak a vesszőparipája az oxigénhiány-tűrő képesség tudatos és folyamatos fejlesztése. Többek között azért, hogy Katinka az egyébként is kiváló fordulói után hosszú ideig a víz alatt tudjon siklani.
Aki csak egy kicsit is ért az úszáshoz, jól tudja, hogy az energiaigényes fordulók után sokan azonnal a felszínre igyekeznének, hogy levegőt vehessenek, ő viszont szépen kidelfinezi a kellő távolságot, és csak aztán
következik az első levegővétele.”
A szakember azt is elújságolta, hogy több amerikai és német uszodában már mesterségesen tudják csökkenteni, illetve szabályozni a levegő oxigéntartalmának a szintjét, akár olyan állapotot is kialakítva, mintha a versenyzők a tengerszint felett 2200 méter magasságban gyakorlatoznának.
„Persze a magaslati táborok is megteszik a hatásukat. Nemrégiben olvastam arról, hogy az Andok hegyei között 4000 méter magasságban élő, hosszú életű indiánoknak átlagosan percenként 24 a pulzusszáma. Nem tudom, mire vinnék úszóként, de azt sem, hogy miként élné meg az Andokba költözést egy európai sportoló.”
A 73 esztendős neves szakember – szokásos lábteniszpartija után nyilatkozva – arról is beszámolt, hogy az ötszörös olimpiai bajnok tanítványát, Egerszegi Krisztinát már a nyolcvanas évek végétől igyekezett a lehető legjobban felkészíteni a „légszomjas” helyzetekre.
„Máskülönben aligha fordulhatott volna elő, hogy 1993-ban a sheffieldi Európa-bajnokságon négy számban is, a 100 és a 200 háton, a 200 pillangón, valamint a 400 méteres vegyesen is győzni tudjon. Az edzésmódszerek gyökeres változásait követően lehetetlen összehasonlítani Egér és Katka produkcióját, hiszen előbbi 22 esztendősen már ötszörös olimpiai bajnok volt. Az viszont kétségtelen, hogy miként egykor Krisztina, úgy Katinka is az úszás szerelmese és fanatikusa. Jól emlékszem azokra az időkre, amikor Egerszegi egy szerinte rosszul vagy csak közepesen leúszott sorozat után maga kérte, hogy még egyszer hadd fusson neki a feladat teljesítésének, aminek a végén tulajdonképpen majdnem két edzést hagyott maga mögött.”
A szövetségi kapitány amúgy biztos abban, hogy Hosszú Katinka és Shane Tusup a Rió felé vezető úton nem fog visszavenni a tempóból vagy változtatni az edzésmódszereiken. Meglátása szerint a mai sikerek arra is
visszavezethetők, hogy Katinka a 2008-as olimpiai versenysúlyából ránézésre vagy 12 kilót leadott, miközben a motivációs szintje minimum megduplázódott!
