Hosszú Katinka ismétlődő „tűzijátékai” – jelen esetben a dohai rövid pályás parádé – után újra és újra felmerül a kérdés: hogyan képes a világklasszis úszónő 72 órával a kőkemény egyhetes edzőtábor terhelésére emlékeztető
Európa-bajnokság után ismét a csúcsra járatni magát és csak nyerni és nyerni meg aztán világcsúcsokat is döntögetni
„Többek között azért is, mert a 30 rajtos Európa-bajnokság után most sem kellett újra felépítenie magát vagy alaposan rápihennie a következő feladat teljesítésére, csupán a berlini zűrös éjszakái után végre jól kialudnia
magát – ezúttal Dohában, már egy olyan szállodai szobában, ahol a hőmérséklet nem 22 vagy 23, hanem a számára ideális 18 fokos volt, ezzel a megállapítással kezdte a Telekom Sporthír Szolgálatnak adott nyilatkozatát
Kiss László, az úszók szövetségi kapitánya. – Számítottam arra, hogy az 50 méteres medencéről a rövid pályára átállva az idei első Világkupa-versenyen sziporkázni fog, de a világcsúcsaival és a győzelmeinek a számával az én
képzeletemet is alaposan felülmúlta. Ilyen sorozatokra csak azok a kivételes adottságú sportolók képesek, akik nem csupán a pályán tűnnek ki, hanem két nagy terhelésű verseny között a teljes regeneráció elképesztő adottságával is. Amire részben születni kell, de sokkal inkább kemény munkával megteremteni ezt az ideális állapotot.”
Kiss László szerint Katka a versenyek és az edzések terhelésének vegyítésével az évek során olyan állóképességi szintet ért el, amelyhez hasonlóval kevés vetélytársa büszkélkedhet.
„Edzőjének, Shane Tusupnak a vesszőparipája az oxigénhiány-tűrő képesség tudatos és folyamatos fejlesztése. Többek között azért, hogy Katinka az egyébként is kiváló fordulói után hosszú ideig a víz alatt tudjon siklani.
Aki csak egy kicsit is ért az úszáshoz, jól tudja, hogy az energiaigényes fordulók után sokan azonnal a felszínre igyekeznének, hogy levegőt vehessenek, ő viszont szépen kidelfinezi a kellő távolságot, és csak aztán
következik az első levegővétele.”
A szakember azt is elújságolta, hogy több amerikai és német uszodában már mesterségesen tudják csökkenteni, illetve szabályozni a levegő oxigéntartalmának a szintjét, akár olyan állapotot is kialakítva, mintha a versenyzők a tengerszint felett 2200 méter magasságban gyakorlatoznának.