Az első napi 1-1 után szombaton a párosok következtek a férfitenisz Davis-kupa idei lille-i fináléjában, s némi meglepetésre a vendég svájciak nem az előre beharangozott Marco Chiudinelli, Michael Lammer duót, hanem az egyeseket vívó Roger Federert és Stan Wawrinkát küldték harcba a házigazda francia Julien Benneteau–Richard Gasquet kettős ellen. Mint ismert, pénteken Federer tükörsimán kikapott Gael Monfilstól, de az nem derült ki világosan, ebben mekkora szerepe volt az ATP-világbajnokság elődöntőjében épp Wawrinka ellen összeszedett hátsérülésének. Kockázatos lépés volt tehát a szerepeltetés Severin Lüthi szövetségi kapitánytól, de bejött. A 2008-as pekingi olimpiai bajnok helvét kettős mindhárom játszmában csak egyszer-egyszer vette el gallok adogatását, de ez épp elégnek bizonyult a vezetés megszerzéséhez a vasárnapi egyesekre „fordulva”.
Itt aztán Federer, feledtetve kezdeti kisiklását, ihletett formában teniszezett, s nem az állítólag kisebb könyöksérülést szenvedett Jo-Wilfried Tsonga, hanem megint Gasquet ellen. Sosem derül ki, mi lett volna, ha Arnaud Clément szövetségi kapitány másképp keveri a francia kártyát, a lényeg, hogy a helvétek 17-szeres Grand Slam-tornagyőztes szupersztárja szűk két óra alatt a salakba döngölte beugró riválisát, majd örömében sírva vette tudomásul, hogy megszerezte csodás pályafutása talán egyetlen még hiányzó trófeáját. Pontosabban a „salátástál” nemcsak az övé, hanem a svájci válogatotté, amely 1992 után (amikor Marc Rosset és Jakob Hlasek még elszalasztotta a lehetőséget a bombaerős Egyesült Államok ellen) másodszor döntőzött 114 éves sorozatban, s most először az élen végzett. S ha Federer és Wawrinka úgy gondolja, nem utoljára.
Davis-kupa, döntő. Franciaország–Svájc 1-3; szombat: Benneteau, Gasquet–Federer, Wawrinka 3:6, 5:7, 4:6; vasárnap: Gasquet–Federer 4:6, 2:6, 2:6.
