Ismét a spanyol megnyitás berlini változata került terítékre, mint a hatodik partiban, amelyben a kihívó nem használta ki a világbajnok megingását, s ahelyett, hogy átvette volna a kezdeményezést, szinte egylépéses vesztőt húzott.
Az agyonelemzett variban sokáig a kitaposott ösvényen haladtak a felek. Ahogy arra számítani lehetett, a változatra jellemző gyors vezércsere utáni pozíciós küzdelemben Carlsen a stílusának megfelelő szilárd állást épített fel. Különösebb izgalmak nélkül követték egymást a húzások, mígnem Anand a 27. lépésben váratlanul minőséget áldozott, bástyáját felkínálta egy futóért.
Eközben nem rágta a körmét, nem simogatta feszülten az arcát, miként szokta szorongatott helyzetben, amiből arra következtethettünk, nem a tábla mellett fordult meg először a fejében az ötlet. Carlsen kicsit eltűnődött, de nem jött zavarba, s noha nem az elemzőprogram által kínált folytatást választotta, néhány lépés múlva jelentős előnybe került. Vagy Anand olyasmit látott, amit rajta kívül senki, még a gép sem?
Nem, egyre közelgett az elkerülhetetlen vég. Carlsen ügyesen egyszerűsítette az állást, amikor már gyalogok és e két király mellett az ő bástyája és az ellenfele futója maradt a táblán, elszállt Anand minden reménye. Az indiai exvilágbajnok erőt gyűjtve a feladáshoz húzott még, majd gratulált Carlsennek a címe megvédéséhez.
Egy évvel ezelőtt Carlsen még nagyobb fölénnyel győzött, akkor 6,5-3,5 volt a végeredmény,
