– Mit jelent önnek a támogatók és a támogatások megnövekedett száma?
– A mostani például azt, hogy kényelmesen el tudunk jutni az egyik versenyhelyszínről a másikra, no meg azt, hogy bíznak bennem, ezt az autók mellett külön köszönöm. Jó szezont zártunk, remek eredményekkel, amelyek a jelek szerint a szponzorok szempontjából is kedvezőek. A nyár is jól sikerült, ugyan nem mentünk Dél-Amerikába, de jobban jártunk Svájccal, majd az ausztriai gleccserrel, nagyszerű volt a hó minősége, még az osztrák csapat is visszajött a tengerentúlról.
– Mikor és hol kezdi az új idényt?
– Pár nap múlva indulok Kanadába, ahol november végén, december elején Lake Louise-ban lesz az első Világkupa-futamom két lesiklással és egy szuper G-vel, úgyhogy lehet szurkolni! Szeretem ezt a pályát, korábban már bekerültem itt a legjobb harmincba. Ami újdonság, hogy léceket váltottam, ami nem olyan egyszerű, mint gondoltam volna, a Head nagyon jó márka, de meg kell szokni, mint minden mást, próbálgatni a bakancsot. Összesen harminc lécem van, körülbelül húszat viszünk ki Kanadába. Aztán hajrá, jöhet az új szezon!
– Milyen célokat tűzött ki maga elé?
– Februárban Amerikában lesz a világbajnokság, ez az idény fő versenye, ahol az első hatba akarok bekerülni, a Világkupa-viadalokon pedig minél többször az első tízbe. A pódium, a dobogó sincs kizárva, hiszen tavaly például sikerült megcsípnem egy ötödik helyet.
– Továbbra is a lesiklás a fő száma?
– Alapvetően igen, bár a nyáron sokat „óriásoztunk” és javult a technikám. Sosem lehet tudni, hátha itt is eredményes lehetek.
– Az olimpiai hetedik hely okozta felfokozott média-, szponzori, szurkolói érdeklődés inkább nyomasztja vagy inspirálja?
– Nem találom tehernek, úgyis csak annyi sajtótájékoztatóra megyek el, amennyire tudok, nem érzek bűntudatot, ha a versenyek, az edzések miatt ki kell egyet hagynom. Különben meg, ha nincs eredmény, hiába a sajtótájékoztató... Egy jó sportolónak ezzel együtt kell élnie, tudom, még van mit fejlődnöm a média előtt, de fiatal vagyok, van időm.
– S a még fiatalabbaknak, az utánpótlás tagjainak tud segíteni a saját példáján keresztül?
– Igen, a tatai edzőtáborban például a serdülőkkel voltunk együtt, és az edző felkért, hogy tartsak előadást, amit szívesen tettem. S ha az interneten keresnek meg tanácsért, akkor is megpróbálok segíteni.

Két frontális baleset is történt rövid időn belül