Az oroszok a harmadik évezredben négyszeres világbajnokok, de lehetnének háromszorosak is, mi pedig talán egyszeresek, ha ama 2007-es, párizsi negyeddöntő hajrájában agyonnyert állásukat lányaink nem rontják vereségre. Ám ezt tették, így a páternoszter irányt váltott: az oroszokat az első helyre emelte, a magyarokat a nyolcadikra süllyesztette, Németh András pedig két hónapra rá lemondott. Mint a közelmúltban elárulta, alapvetően családi okokból, pedig olimpiára készülő, négy világklasszist – Pálinger, Görbicz, Tóth Tímea, Vérten – felvonultató csapatot hagyott ott. Hol van most az olimpia, de még inkább hol a négy magyar világklasszis? Pálinger már csapatmenedzser, Görbicz babát vár, Tóth Gödön levezet, Vérten a krónikus sérüléseivel küzd. A lehetséges utódjelöltek közül Zácsik huszonöt évesen visszavonultatta magát, úgyhogy Tomori Zsuzsannát sorolhatjuk abba a kasztba, amelybe korábban kezdőhetesünk több mint fele tartozott.
A hazai rendezésű Eb ezért is különleges esély, jelenre és jövőre tekintve egyaránt. Hisz ha nem is álmodunk olyan merészet, hogy aranyérmesként az örök dicsőség mellett az olimpiai részvételi jogot is elnyeri válogatottunk, azért az ezüst és a bronz is szépen fénylik, és egészen a 2016-os ötkarikás selejtezőig felvillantja az utat.
Persze, mint már megírtuk, a hivatalos célkitűzés az első hat hely valamelyikének elérése, de amikor felvetettük Németh Andrásnak, hogy olyan ez, mint a régi, szocialista típusú ötéves terv, amelynek alsó határát úgy húzták meg, hogy feltétlenül teljesíthető legyen, nem tiltakozott, csak sejtelmesen mosolygott. Másrészt az is igaz, hogy ilyen csoportba és ágra kerülve nem is lehet eléggé óvatosnak lenni. Már Győrből sem lesz egyszerű továbbhaladni, mert a legkevesebbre taksált lengyelek is vb-negyedikek voltak egy éve Szerbiában – bár ezt talán tekinthetjük kicsúszott eredménynek –, a Londonban olimpiai bronzérmes spanyolok izgága stílusáról soha nem tudni, magukat pörgetik be és őrjítik meg inkább, vagy az ellenfelet, és akkor még az oroszokról nem is beszéltünk.
Pedig leginkább róluk kell. Ők a nyitóellenfelek, és a rajt sok mindent meghatároz. A győzelem a két pont mellett kellő önbizalommal is felvértezhet – a franciák elleni, csütörtöki 22–22 e tekintetben minden kérdést nyitva hagyott –, amiből a középdöntős debreceni megpróbáltatásokra, a dánok, norvégok és románok vagy ukránok ellen is maradhat. Egy esetleges vereség azonban máris számolgatásra és aggodalmaskodásra késztetne, mert felvetődne, pontban és teljesítményben mire lesz ez elég. Pedig az oroszokat ritkán győzik le a mieink, eddig 26 mérkőzésen mindössze hatszor sikerült, legutóbb, a 2012-es Eb-középdöntőben például 31–25 volt „oda”.
A tíz évvel ezelőtti, ugyancsak hazai kontinenstorna bronzmeccsén ellenben 29–25 ide – de történjék vasárnap este 20.30-tól bármi, az még csak a kezdet lesz, nem a vég.
