Kézihősök ma: menedzser, kismama, levezet, sérült

Egy világklasszissal, de a csapatmunkában bízva, az oroszok ellen, roppant fontos meccsel kezdjük az Eb-t.

Pedig leginkább róluk kell. Ők a nyitóellenfelek, és a rajt sok mindent meghatároz. A győzelem a két pont mellett kellő önbizalommal is felvértezhet – a franciák elleni, csütörtöki 22–22 e tekintetben minden kérdést nyitva hagyott –, amiből a középdöntős debreceni megpróbáltatásokra, a dánok, norvégok és románok vagy ukránok ellen is maradhat. Egy esetleges vereség azonban máris számolgatásra és aggodalmaskodásra késztetne, mert felvetődne, pontban és teljesítményben mire lesz ez elég. Pedig az oroszokat ritkán győzik le a mieink, eddig 26 mérkőzésen mindössze hatszor sikerült, legutóbb, a 2012-es Eb-középdöntőben például 31–25 volt „oda”.

A tíz évvel ezelőtti, ugyancsak hazai kontinenstorna bronzmeccsén ellenben 29–25 ide – de történjék vasárnap este 20.30-tól bármi, az még csak a kezdet lesz, nem a vég.