Az eddigi tíz női kézilabda Európa-bajnokságból ötöt nyertek a norvégok, hármat a dánok. A legutóbbi öt olimpiai aranyon ugyanez a két náció osztozott. A 2004-es, magyarországi Európa-bajnokságon válogatottunk hat győzelem mellett két vereséget szenvedett: természetesen a két skandináv riválistól. Mindezek fényében válik különösen töménnyé a hét eleje, hiszen hétfőn 20.30-kor Dánia, szerdán ugyanekkor Norvégia lesz az ellenfél. Azaz előttünk a halál vagy a bravúr ötven órája.
A norvégokról előzetesen is tudtuk, hogy a világ legjobb kapusa, Lunde és a felkészülés hajrájában megsérült, addig remeklő átlövő, Sulland nélkül jönnek, ám egyelőre így is parádéznak. A két csapat közti sebességbeli különbség miatt velük szemben az a legreálisabb reményünk, hogy a szerdai találkozásra már biztos csoportelsők lesznek, így talán visszakapcsolnak takarék üzemmódra. Csakhogy ha a mieink hétfőn nyernek, két ponttal maradnak a norvégok mögött – joggal feltételezve, hogy ők elintézik a lengyeleket –, ezzel így vagy úgy, de fenyegetni fogják az elsőségüket. Kíméletre pedig ebben az esetben nem számíthatunk.
Egyébként is tanácsos inkább a dánokra koncentrálni. Egyrészt ők a hétfőre rendelt vetélytársak, másrészt verhetőbbnek tűnnek. Igaz, a középdöntő szombati nyitányán végül átrobogtak 28–19-cel a lengyeleken, de a 9–9-es félidő után ez kevésbé volt az ő érdemük, mint Kudlaczék előzmények nélküli összeomlása. Ha a ziccereit remekül kihasználó balszélsőt, Fiskert, és a csapatát lendületesen, de kiismerhetően mozgató irányítót, Kristiansent sikerül megállítani, az már fél győzelem. Amennyiben pedig egész lenne, az azt jelentené, hogy a dánok, a románok és a lengyelek a középdöntő záró napján, szerdán történtektől függetlenül mögöttünk maradnának.
Ez viszont már minimum 3. helyezéssel ér fel, ami megadja az 5–6. pozícióért a keresztbe játszás lehetőségét, az alapcél teljesítését.
A tét ráadásul bizonyos szempontból még ennél is nagyobb. Hogy miért, annak érzékeltetéséhez vissza kell mennünk egészen a sorsolásig. A két rendezőt ezúttal nem illette meg az a kedvezmény, hogy minden ellenfél ismeretében csoportot választhatott, csupán az, hogy egy másik kalapból kipécézhetett egy riválist a saját ágára. Nos, mi a 2. kalapból a dánokat jelöltük Debrecenbe. Hogy miért, arra ésszerű magyarázatot még senki sem adott.
Ám hétfőn a csapatunk adhat, egy győzelemmel. Vigyázat azonban, csak azzal. Különben a kérdés kérdés marad.
