Élvezte, ha Kloppot szétveti az ideg, hallott pár hülyeséget a szókimondó edző

Bódog Tamás Magyarországon is a német mentalitást követi és követeli meg, még akkor is, ha időnként falakba ütközik. Az edző 55 éves korára nem fog és nem is szeretne megváltozni. Szókimondó, egyedi stílusa és szaktudása sikerrel párosult Nyíregyházán, végül simán benntartotta a kiesőnek elkönyvelt NB I-es labdarúgócsapatot. A megkezdett munkát folytatja, a kritikákra azt mondja, félnek tőlük. Bódog Tamással beszélgetve Jürgen Klopp, Révész Attila, Dárdai Pál és korábbi állomáshelyei is szóba kerültek.

Bódog Tamás már előre tekint Nyíregyházán Fotó: Czeglédi Zsolt Forrás: MTI Fotószerkesztőség

Összeállt a Bódog-csapat, fociláz tombol Nyíregyházán Fotó: Facebook/Nyíregyháza Spartacus FC

„Nem fogom a sz...ra azt mondani, hogy mogyorókrém”

– Pont erről beszélt, amikor a jövőbeli nyíregyházi célokat megfogalmazta, hogy a szurkolókért van a foci. Nincs ellentmondás abban, hogy egy edző, aki alatt könnyen meginoghat a kispad, eredménykényszerben dolgozik, közben magasztos eszmékről szónokol?

– Mindig is vallottam: a labdarúgás a nézőkért van. A tulajdonos, a sportigazgató, az edző személye időnként változik, ám a szurkoló megmarad, örök. Azt a szenvedélyt, amit átél, szeretné visszakapni a stadionban, látni akarja, hogy a csapat mindent megtesz. Ezt próbálom továbbadni a játékosoknak, kisajtolni belőlük. Az egy másik kérdés, hogy az edzőnek mennyi ideje van Magyarországon. Alapból nem szeretik, ha valaki őszinte, és azt mondja, hogy gond van. Tudom, tapasztaltam. Ha valamit látok, nem fogom a sz...ra azt mondani, hogy mogyorókrém, mert az nem ehető. 

– Korábban talán pont ezért nem tudta teljesen megvalósítani az elképzeléseit itthon vezetőedzőként. Úgy tűnt kívülről, nem fogadta be a közeg a munkát, következetességet elváró szemléletét. Miért?

– Rendben, hogy nem volt annyira eredményes a hazai szerepvállalásom. Diósgyőrben például egy halott csapatot vettem át utolsó helyen, és bentmaradtunk. Utána hiába indult jól a szezon, jöttek azok az okoskodások, amiket én másképp látok. Aki előtte tanácstalan volt, majd hirtelen próbálta osztani az észt. Én 1994 óta kint voltam Németországban, és tudom, mi miért működik, hogyan kell felépíteni. Ez itthon egy-két embernek fáj, a szemébe is mondom. Hülye fejemmel a sportigazgatói posztot is bevállaltam, a konfliktusok vitték el azt a történetet oda, hogy szakítás lett belőle. Kisvárdán ugyanúgy kieső helyen állt a csapat, tanácstalanok voltak öt vereség után. Hazajöttem, segítettem, megkapaszkodott a csapat, s éppen az eredményesség miatt kaptam meg a lehetőséget a Honvédnál. Az számomra is fájó történet, mert 16-17 éves gyerekekkel kellett kiállnom, miután volt 17 covidos játékosom. Ez nem takarózás, tény. Szerintem túl hamar pálcát törtek a fejem fölött, kidobtak. El kellett fogadnom, nem szerepeltünk jól. 

Bódog Tamást kedvelték a diósgyőri drukkerek Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI Fotószerkesztőség

Bódog Tamás és egy szatyor sör

– Azért olyanokról is hallani, hogy nem minden játékos volt vevő a módszereire.

– A csapatok fogékonyabb voltak a munkára, a módszereimre. Biztos, voltak olyanok, akik kevésbé, egyértelmű. Akadt, amikor odacsaptam. Nem akartam, hogy egy szatyor sörrel szálljon fel a játékos a csapatbuszra engedély nélkül. Ilyenek mindig előfordultak, de a többség próbálta megvalósítani, amit kértem. 

– Ezek után végképp nehezen érthető, miért vette át szezon közben a rosszul rajtoló Nyíregyházát 2025 őszén. Végül jól alakult minden, de belegondolt, hogy ezen csak ön veszíthetett volna?

– Abból a szempontból semmiképpen nem volt ideális, hogy szerdán aláírtam,  pénteken már meccseltem. Számomra is váratlan volt, hogy Nyíregyházán jutottam kispadhoz. Fekete Tivadar sportigazgatóval ismertük egymást, mindketten pécsiek vagyunk, korábban többször csábított a Szparihoz. Biztos voltam benne, tudok segíteni. Hála istennek sikerült, pedig nem volt egyszerű.

– Két döntetlen és Fradi-verés után négy vereséggel, kieső helyen zárták az őszt. 

– Igen, de talán a Debrecen ellenit leszámítva, bármelyiken akár nyerhettünk is volna. A januári felkészülés során több időnk volt dolgozni, foglalkoztunk az erőnléttel, taktikával, sikerült a játékosok fejébe tölteni nagyon sok dolgot. Négy embert hoztam, mindegyikük húzóerő lett. Eljutottunk odáig, hogy három fordulóval a vége előtt bennmaradtunk. Senki nem gondolta volna, hogy ez megtörténhet.

– A téli szünetben az MTK-tól négy, a DVTK-tól hét ponttal voltak lemaradva. Mit árulhat el a módszeréről, ami sikerre vezetett?

– Tudom, mit tudok. Játékoskoromban nekem is benne voltak ezek a kilométerek a lábamban. Másodedzőként részese voltam annak, hogy a Lipcsét a negyedosztályból eljuttattuk a Bundesliga 2-be. Jó fizikai alapokra épülő, szisztematikus munkát végeztünk. Magyarországon két módon lehet extra teljesítményt nyújtani. Technikailag zseniális csapatot építve, amire most nem volt idő, vagy komoly erőnlétre alapozol egy gárdát, és nekimész mindenkinek. Lassú víz partot mos elv alapján dominálni tudsz ezen a szinten. A játékosok annyira partnerek voltak, olyan állapotban érkeztek január 2-án, hogy azonnal teljes intenzitású edzéseket végezhettünk. 

A Szparinál reflektorfénybe került Bódog Tamás Fotó: Facebook/Nyíregyháza Spartacus FC

Álom, realitás, irigyek

– Teljesítette, amit vállalt. Miért húzódott el ennyire a szerződéshosszabbítása?

– Nyárig állapodtunk meg, azzal a kitétellel, hogy bent tartom a csapatot. Perverz módon az Újpest elleni 7-2-es vereség után vált matematikailag biztossá a DVTK hazai vereségével. Szenzációs dolog, hogy sikerült. Amíg nem valósult meg, sokat egyeztettünk, de kivártunk. Aztán nagyon gyorsan, két-három nap alatt meg tudtunk egyezni a tulajdonossal. Örülök, mert szívesen dolgozom itt. Úgy gondolom, amit elkezdtünk, eredményesen tudjuk továbbvinni. 

– A nyíregyházi szurkolók egy része már azt vizionálja, hogy 2-3 erősítéssel a dobogót is célba veheti a következő szezonban a Szpari.

– A dobogó elérése nem reális. A szurkoló álmodozhat. Azt nem szabad elfelejteni, hogy két éve még NB II-ben volt a klub, azóta kétszer a kiesés ellen küzdött. A következő lépés az lehet, hogy egy erős középcsapatot alakítsunk ki. Ígéret van rá, hogy megfelelő keretet tudunk összehozni. 

– Ahhoz mit szól, hogy több rivális edzője, játékosa kritizálta a Nyíregyháza játékfelfogását, mondván, nem akar focizni, csupán a fizikalitásra épít?

– Azt jelzi, félnek tőlünk. Van erőnk, és ez számomra teljesen normális. Itthon szokatlan, hogy tudunk 90 percen át hajtani. Keressük a párharcokat, nem kivárunk, reagálunk, hanem próbálunk elébe menni az eseményeknek. Néhány edzőkollégának sem esik jól, hallottam pár hülyeséget, amit nyilatkoztak. A többség a saját gyenge játékát próbálta ráhúzni a miénkre. Teljesen legitim, ha magas játékosaid vannak, mint nekem, miért ne erőltetnéd a pontrúgásokat? Ha erős és gyors vagy, miért ne támadnád le az ellenfeledet? Sokaknak nehezükre esik ezt elfogadni. Nem mondom, hogy ez a jövő, de a dinamikának, ami minket jellemez, van értelme. Ha megkérdezzük a szurkolókat, kiderül, sokkal szívesebben néznek olyan mérkőzéseket, amelyeken vannak akciók, befejezések, valamint tempó és szenvedély. Nem egy lassú, döglött, nézhetetlen valamire kíváncsiak.

– Akkor névvel is említek valakit az edzők közül. A kisvárdai Révész Attila ősszel jelezte, hogy van egy tréner, aki neki nemet mondott, s hamarosan kispadot kap. Ő azért pikkel önre, mert nem fogadta el az ajánlatát?

– Nem lenne korrekt, ha most erről beszélnék. Szerette volna, hogy odamenjek, elmondtam őszintén, mit gondolok, milyen helyzetben vagyok. Az, hogy nyilvánosságra hozta, két nappal később mindenhol megjelent, amit bizalmasan megosztottam vele, kicsit pofon vágott. Most már vigyázok arra, kinek mit mondok.

Dárdai Pál (balra) és Bódog Tamás nemrég még együtt dolgozott Berlinben Fotó: SOEREN STACHE / DPA

Jürgen Kloppot szétvetette az ideg

– Azért a szájára nem mindig vigyáz. Az Újpesten 7-2-re elvesztett meccs után úgy fogalmazott: „Hogy most kikaptunk, pont tojok rá”. Nagyon bántotta belül, hogy jóbarátja, berlini főnöke, Dárdai Pál sportigazgató és csapata ellen szaladtak bele a késbe?
– Kellemetlen volt. Megvan az egészséges rivalizálás közöttünk. Főleg az ismerősök ellen szeretnénk bizonyítani. Az a hetünk, teljesen mindegy miért, teljesen félrecsúszott. Máshol volt a fókusz, megérdemelt Újpest-győzelem született. Nekünk semmi nem jött össze, nekik minden. Azért is mondtam, spongyát rá, el kell felejteni. Abban a futballban, amit mi képviselünk, benne volt és lesz, hogy beleszaladsz a késbe. 

– Melyik Bódog Tamás igazi énje? Amelyik felajzott bikaként járkál fel s alá a kispad előtt ezer fokon égve vagy amelyik többnyire higgadtan, a sikert és kudarcot is a helyén kezelve nyilatkozik a meccsek után?

– Azért volt olyan időszak mondjuk Diósgyőrben, amikor mérkőzés után egyből odanyomták az orrom alá a mikrofont, és felindultságból mondtam pár furcsaságot, amit nem kellett volna. Én olyan vagyok, amilyen. A játékvezetők felé kommunikálom, el is fogadják: szenvedély nélkül futball semmit sem ér. Csináld rendesen vagy sehogy! Aktívan coachingolok, próbálom a játékosokat kívülről terelgetni, javítani. Kérem, hogy változtassanak, de dicsérek is. Nekem játékosként szenzációs érzés volt, amikor Jürgen Kloppot szétvetette az ideg. Tudtam, ha lóbálja a kezét, rá kell tennem egy lapáttal, mert valami nem tetszik neki. Ha valami működött, láttam az örömöt, lelkesedést rajta. Engem egy ilyen típusú edző mindig jobban tudott motiválni, mint egy olyan, aki csak nézi a meccset, és nem történik semmi. Próbálok a játékkal együtt élni. Ez van, akinek tetszik, van, akinek nem.  

Bódog Tamás a helyi tehetségeket is felkarolja: