Mivel a magyarok és a románok egyaránt törzsgárdistának számítanak a világversenyeken, így a kontinenstornákon is, a közös emlékek – és azokkal együtt a sérelmek – száma évről vére gyarapszik. Ha a két évtizedes Eb-históriát lapozzuk fel, szinte csak a szépre kell emlékeznünk. Az 1994-es, németországi nyitányon már a csoportkörben szembekerült a két fél, a mieink akkor 24-16-ra taroltak. Négy évre rá, Hollandiában már az első játéknapon megadta az alaphangot a 28-24-es győzelem.
Örökre feledhetetlen diadal a 2000-es, romániai Eb-elődöntő, ahol a végletekig felheccelt hangulatban, Bukarestben kerekedtek felül lányaink 25-24-re. Amint azt múltidéző sorozatunkban is megénekeltük, a házigazdák minden megengedhető és megengedhetetlen eszközt bevetettek, Farkas Ágira például ziccer közben ráoltották a csarnok reflektorait.
Aztán lőn világosság, például 2004-ben is, amikor a mai helyszínen, Debrecenben sima 31-25-ös sikert regisztráltunk. Egyetlen Eb-vereségünk időpontja 2008, színhelye Macedónia, Szkopje, ahhoz a 21-27-hez, bevallhatjuk, nem volt sok közünk. Annál több a legutóbbi, 2012-es, újvidéki, második körös meccshez: a 25-19-es sikerünkből a most kismamaként szurkoló Görbicz Anita hat gólt vállalt, őt választották válogatottunk legjobbjává.
Aztán egy évre rá, megint Újvidéken, de már a világbajnokságon csapott össze a két fél, Görbicz még eggyel tovább ment, és egészen hétig jutott a góltermelésben, ám 21-17-re alulmaradtunk. Ha már a vb-knél tartunk, Németh András előző kapitányi korszaka legrangosabb mérkőzésére is a románok ellen vezette együttesünket, ám a 2005-ös szentpétervári vb elődöntőjében 26-24-re a vetélytárs nyert. Ezzel többéves kudarcszériáját szakította meg, és olyan ünneplést csapott, amilyet orosz sportcsarnokban még keveset láttak. A románokat akkor is Tadici mester dirigálta, tehát a kispadok közti, régi ismeretség is fokozhatja a szombat esti lázat Debrecenben.
Végül, bátorításként következzen a két legfrissebb emlék: idén augusztusban, Kecskeméten 33-23-as, októberben, Debrecenben 28-22-es magyar sikert jegyeztünk fel. Most nemhogy tízet, hatot sem kellene közé tenni, érvényesnek tekintjük a sportági szentenciát: napjaink kézilabdázásában az egygólos különbség biztos, a kettő már fölényes győzelem.
