Ha a kelet-európai típusú edző mintapéldányát meg kellene határozni, a román Tadici és az orosz Trefilov lehetne a kiindulási alap. Előbbi feje már a magyar–horvát közös rendezésű Európa-bajnokság első debreceni mérkőzésén többször céklavörösbe fordult, mert a románok bántóan sima, 27–19-es vereséget szenvedtek a norvégoktól.
Trefilov már előbb megkezdte a maga szokásos műsorát: lengyel kollégám arra panaszkodott, hogy a hatvanperces orosz edzés alatt hiába próbált telefonálni, semmi mást nem hallott, csak az orosz szövetségi kapitány folyamatos üvöltözését. Pedig hol volt még a meccs
A győri A csoport nyitányán a spanyolok játszottak a lengyelekkel, és valóban ez volt a szereposztás, hisz végig vezetve, 29–22-re lemosták őket. A vadonatúj Audi Arénában erős félház figyelte a nyitómeccset. A bemutatásnál Macarena Aguilart dörgő taps, Nerea Penát szórványos fütty fogadta, hisz előbbi az ETO, utóbbi a Ferencváros játékosa. Így Macarena tulajdonképpen hazai pályán érezhette magát, és mint érdeklődésemre elárulta, ez nagy örömmel töltötte el: „Csak jót mondhatok, mert remekül játszottunk, nagyszerű helyszínen, jó közönség előtt. Tíz napja már találkoztunk a lengyelekkel, ez nem könnyítette meg a helyzetünket, de fejben is nagyon rendben voltunk. A kapusteljesítményünk, a védekezésünk, a támadásunk mind olyan volt, ahogyan én a kézilabdát elképzelem.”
Bizsergető emlék, hogy tavaly az újvidéki vb-nyolcaddöntőben a mieink simán elintézték a spanyolokat 28–21-re, de abból a garnitúrából sérülése miatt hiányzott Carmen Martín; most viszont újra csatasorba állt, és régi szokását megőrizve még mindig képtelen hibázni.
Szóval, a spanyolokat is tanácsos roppant komolyan venni. Persze, kiket nem?
