Nagy, az A csoportot idéző iramban kezdődött a mérkőzés. Mindkét csapat fegyelmezetten játszott, visszazárt védekezésben, s az első húsz percben egyetlen kiállítás sem volt.
Gól sem, de úgy éreztük, a mieinknek több lehetőségük volt, amit a statisztika is alátámaszt: a kapura lövések aránya 14:8 volt ide.
A második harmadban már jöttek a kiállítások, előbb kettő a lengyeleknél, aztán egy nálunk. Azt leszámítva, hogy ismét megcsodálhattuk, Frank Banham milyen kiválóan tüzel a kék vonalról, sokat nem sikerült kezdenünk a két fórral. Szerencsére a lengyeleknek sem a magukéval.
Igaz, ne feledjük, nekünk a 0-0 is tökéletesen megfelelt, a hosszabbítás kicsikarása már második helyet, azaz feljutást jelentett.
Ám nem kellett az utolsó pillanatokig rágni a körmünket izgalmunkban, a harmadik harmad elején, a 42. percben Banham lövése kipattant, éppen Hári elé, aki könyörtelenül bevágta, 1-0!
Ezután meleg pillanatokat is átéltünk, különösen Sebők kiállítása alatt, de meg kell jegyezni, a svájci-szlovák játékvezető páros végig rendkívül korrekten bíráskodott.
Az 53. percben Sofron szenzációs passzából Sarauer ugyan kihagyta a meccskorongot, biztosan tartottuk a vezetést. Aztán mégsem lett teljesen sima a vége, az 57. perc legvégén Rompkowski révén egyenlítettek a lengyelek (1-1).
Amikor már mindenki elkönyvelte az 1-1-et, Odrobny kapus lement a buli után, a lengyeleknél volt a korong, de egy tömörülés után a bal oldalon hozzánk került, Szirányi a saját harmadunkból ütött az üres felé. A korong méltóságteljesen haladt a kapu felé, nyomában a lengyelekkel, akik végül nem érték utol. Nyertünk,
feljutottunk az A csoportba!
