Fáradásos törés, mononukleózis, keresztszalag-szakadás: csoda, hogy Földházi Zsófia sérülései, betegségei „között” az utóbbi két évben felnőtt Európa- és korosztályos világbajnokságokat tudott nyerni. A magyar öttusa még mindig csak 22 esztendős üdvöskéje jövő héten tér vissza sportága nemzetközi vérkeringésébe.
– Zavarhatom, véget ért már az úszóedzése?
– Igen, kint vagyok a vízből.
– Ezt mondhatjuk átvitt értelemben is? Legalábbis erre utal, hogy Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány elmondása szerint indul a jövő heti római Világkupa-viadalon.
– Nagyon remélem, hogy így lesz, de én már az év elején jeleztem, hogy mindenképpen vegyék meg a repülőjegyet Rómába, nehogy véletlenül lemaradjak. Jártam már ott edzőtáborozni és turistaként is, nagyon tetszett, boldog vagyok, hogy visszatérhetek.
– Jól gondolom, hogy ez a boldogság nemcsak az Örök Városnak szól, hanem annak is, hogy végre újra magas szinten versenyezhet?
– Így van, nemzetközi szinten a tavalyi junior vb volt az utolsó, amit befejeztem.
– Menjünk még egy évet előre, hiszen 2013-ban berobbant a felnőtt mezőnybe az egyéni Európa-bajnoki címével. Utána kezdődött a kálváriája, bár már korábban is küszködött például fáradásos töréssel.
– Az az idény még rendben lement, de tavaly az említett junior vb után belázasodtam. Azt hittem, hogy csak kimerültem, de három-négy nap után le kellett mondanom az amerikai Világkupa-döntőt. A leletek alapján megállapították, hogy mononukleózisom van, két hónapra le kellett állnom. A felnőtt vb-n viszont gyakorlatilag orvosi előírást megszegve elindultam. Minden nagyszerűen ment egészen addig, míg a vívás során háromszor összeestem a páston, elszakadt a keresztszalagom. Így utólag mégsem bánok semmit, mindennek megvan a maga oka, megjártam pozitív és negatív szélsőségeket, s most újra itt vagyok. A felkészülésem nagyszerűen sikerült, ha nem lett volna a sérülésem, akkor sem lehetnék jobb formában.
– Ezt jelezte nemrég a Budapest-bajnokság megnyerése is?
– Még soha nem örültem ennyire itthoni versenynek, ráadásul a sportágak külön-külön is jól sikerültek, ez egy kiváló útmutatásnak számított, megtudtam, hogy nagyjából hol állok. Ám nekem nem a magyar utánpótláshoz, hanem a legjobb külföldiekhez kell mérnem magam, ez történik meg most Rómában.
– Mire véli, hogy a Világkupa-sorozat eddigi állomásain nem igazán brillíroztak a magyarok?
– Most kezdődött meg az olimpiai kvalifikációs időszak, mindenki elindul, több korosztály jelenik meg, akad, aki szülés után tér vissza. A mieinket, így például Kovács Sacit sérülések is sújtották, de úgy gondolom, vannak biztató jelek. Az igaz, hogy viszonylag kevesen vagyunk válogatott szinten ütőképesek, számomra most felesleges tervezgetni ide-oda, arra várok, hogy újra bizonyítsak. Egyéni sportág, egyéni helyzet, s úgy látom, nem maradtam le semmiről.
– Mivel lenne elégedett Rómában?
– Előbb meg kell csinálni a selejtezőt, majd ha sikerül, a döntőt, de a lovaglás előtt amúgy sem szabad megszólalni. Magamhoz képest akarok tisztességes versenyt végigvinni, tapasztalatot gyűjteni a vb-re és az Eb-re. Érdekes módon számomra idén utóbbi lesz a fontosabb: egyrészt, mert ezt koronát egyszer már megszereztem, másrészt, mert több olimpiai kvótát ad, harmadrészt később lesz, és addigra testileg-lelkileg teljesen összeszedem magam. De már most boldog vagyok, hiszen itt a tavasz.
