Szalay Balázs öt órát gondolkodott a sivatagban

Az Opel Dakar Team pilótája nagy balesete után újra a régi kerékvágásban. Interjú.

– Apropó navigátor, mennyire vált be a belga Fabian Lurquin?
– Jól tudtunk együtt dolgozni az elejétől kezdve, bár meg kell mondjam, navigáció szempontjából ez nem volt nehéz verseny, mert nyíltak voltak a GPS-pontok, ami azt jelenti, hogy ha elérted az egyiket, felvillant a másik. Kissé ijesztő is volt, amikor Fabian azt mondta, hogy mondjuk 75 fokra negyvennégy kilométerre van a következő, és utána fél órán keresztül nem szólt semmit, ami az úttal volt kapcsolatos.  

– Melyik volt a legnehezebb nap?
– A szerdai. Azon ha lehet még az előzőnél is melegebb volt, és bár jobban felkészültünk, több vizet, és izotóniás italt vittünk, és nem is ástunk, azért nem volt könnyű. Viszont nagyon élveztük mindketten, és ez az eredményen is meglátszott, tizenkettedikek lettünk. Na, ott és akkor éreztem, hogy visszaszoktam a sivatagba, hogy nem lesz gond... Tudtam nyomni a gázt, tudtam versenyezni, megelőztem, akit akartam, szóval visszajött a régi érzés.

– Ezért sajnálta, hogy homokvihar miatt törölték az utolsó szakaszt?
– Ezért. Mert mire újra belejöttem a versenyzésbe, már vége is lett a futamnak. Persze megértem a rendezőket, a biztonság mindennél fontosabb. Összességében pozitívan értékelem a versenyt: a technikai gond ellenére végigküzdöttük magunkat a távon, és ez remek felkészülés volt az egyiptomi világkupafutamra, a májusi Fáraó-ralira.