Nem véletlenül nevezik a kézilabda fővárosának Veszprémet. A bakonyi településen már déltől szinte egyirányú volt a forgalom a Veszprém Aréna felé. Persze érthető volt a hihetetlen érdeklődés, hiszen a királynék városába a legnagyobb ellenfél, a német Kiel érkezett. A szurkolók a találkozó előtt kizárólag egyetlenegy eredményt tudtak elképzelni: a győzelmet. Az arányon volt vita, hiszen többen az augusztusi, fölényes veszprémi sikert tekintették másolandónak, míg mások a „sima” egygólos győzelmet várták el Ilicéktől. A remek átlövő – a tavalyi sorozat gólkirálya – igencsak feldobva lépett pályára, hiszen pénteken megszületett a kisfia.
„Kizárólag a győzelem az elfogadható eredmény, ez lenne a gyermekem érkezésére a legnagyobb ajándék” – jelentette ki a meccs előtt Ilic.
A zsúfolásig megtelt Aréna közönsége ennek megfelelően már a bemelegítés alatt pokoli hangulatot teremtett, és amikor a csapatok a pályára vonultak a bemutatásra, szinte felrobbant a csarnok. Ezekben a percekben vált nyilvánvalóvá mindenki számára, itt csak és kizárólag győzhet a hazai gárda. A kezdést követően az első percek egymás köszöntésével telt, hiszen Ilic, Palmarsson és Nilsson a Kieltől érkezett a veszprémiekhez, míg Vujin éppen fordított utat járt be.
Elképesztő gólpárbajjal telt az első pár perc, egyik kapus sem tudott labdát fogni, míg a spanyol bírók úgy osztogatták a sárga lapokat, mintha kötelező lenne. Ennek ellenére nem volt durva a hihetetlenül nagy iramú találkozó, ám a Kiel a hetedik perc végére elhúzott két góllal (5:7), mire Sabate mester kapust cserélt, és a labdával elvétve sem találkozó Miklert Alilovic váltotta.
A játékosok és a nézők szinte együtt lélegeztek, a szurkolótábor – úgy ötezer ember – azonnal reagált, és ha kellett, kiüvöltötte a labdát a németek kezéből. Az már a 10. percben látszódott, hogy igencsak hiányzik a pályáról Nagy László, aki a sérülése miatt ezúttal segédedzőként próbálta segíteni csapatát.
És ekkor elkapta a fonalat a hazai gárda: Alilovic lehúzta a rolót, elöl pedig a szinte önkívületi állapotban játszó Gulyás vezetésével kiegyenlített a Veszprém (9:9), sőt, Marguc már emberhátrányból is betalált. Az iram szinte követhetetlen volt, méltó a világ legszűkebb elitjéhez tartozó két csapathoz, míg a közönség egy pillanatra sem csitult, űzte-hajtotta a hazaiakat. És amikor a veszprémiek megszerezték előnyben a vezetést, a bemondó elkezdte: a gólt szerezte Renato Mire jött a válasz ötezer torokból: Sulic!!! Aztán Ilic a 28. percben megszerezte első gólját, Alilovic bravúrt bravúrra halmozott a kapuba, a közönség pedig énekelve ünnepelt. A vége előtt Sabate mester időt kért, majd Ilic bevarrta a rá kijátszott figurát, így kétgólos előnnyel mehetett szünetre a Veszprém (17:15).
A második játékrész is három hatalmas Alilovic-védéssel kezdődött, és az immár a Kielt erősítő Vujin kis híján idegösszeroppanást kapott, mert akárhova lőtt, a veszprémi kapus mindenhova odaért. Nem véletlenül zengett-zúgott a Timo! Timo csatakiáltás az Arénában. Sajnos a németek hálóőre, Jacobsen is elkapta a fonalat, így párperces gólszünet állt be a találkozón, ezért továbbra is kétgólos volt a veszprémiek előnye a 40. percben (20:18).
Amikor egymás után kétszer is gyorsan emberhátrányba került a hazai csapat, a közönség a „Veletek vagyunk!” felkiáltással tüzelte övéit, akik emberfeletti csatában kihúzták mindkettőt kapott gól nélkül. Egyre feszültebb volt a pályán a hangulat, és Ilic, valamint Palmarsson kis híján ölre ment korábbi csapattársaival, majd előbbi két hatalmas bombagóllal tett pontot a vitára (22:19). A vendégeknél pályára lépett Memelund is, ám hamar rájött, miért is dühöngenek annyit a csapattársai: első bombáját azonnal hatástalanította Alilovic.
Az ezen a meccsen ezúttal lehetőséget kapó Chema Rodriguez egy betörést követően a padlót verte dühében, majd anyanyelvén kérte számon honfitársain, vajon miért nem ítéltek hétméterest. Talán nem kellett volna reklamálnia, ugyanis a bírók az ellentámadásnál egy sima szabálytalanságot követően kiszórták Ilicet, így a Kiel feljött egy gólra (22:21).
Jött is azonnal a „Mindenki szurkoljon” és a „Veletek vagyunk!”, és amikor Gulyás felemelkedett egy lövéshez, tényleg ötezer ember emelkedett vele. Nem csoda, hogy az átlövő betalált. Ugyanakkor sajnos a veszprémi védekezés szétesett egy kicsit, Alilovic sem fogott annyi lövést, így amikor elkezdődött a hajrá, bizony átvette a vezetést a Kiel (24:25). Jött Sabate mester időkérése, míg a közönség egy utolsó nagy rohamra buzdította Gulyásékat. Jött is Nilsson elképesztő gólja, majd egy veszprémi emberelőny, ami két elképesztő Alilovic-védéssel kezdődött.
A közönség már állva tombolt, amikor Gulyás – ki tudja hányadik – pazar átlövésgólját szerezte, ám a Kiel Duvnjak révén egalizált, amire jött Marguc és Nilsson találata és Alilovic védése válaszul. Nagyon feljavult a Veszprém védekezése, szinte lövéshez sem jutottak a vendégek. Azért a spanyol bírók úgy érezték, jár egy esély a Kielnek, és egy perccel a vége előtt kiküldték Ilicet, így az utolsó fél percnek egygólos előnyben (28:27), de emberhátrányban futott neki a Veszprém.
Javier Sabate időt kért, és hat mezőnyjátékost küldött fel a pályára. A taktika bevált, hiszen Ugalde bevágta a ziccert, így a veszprémiek 29:27 arányban legyőzték a legnagyobb riválisukat, és továbbra is vezetik a csoportjukat.
Zengett az „Auf wiedershen!”, majd elkezdődött az össznépi karnevál, ahol a csapat és a közönség eggyé vált. És ekkor felhangzott a világ legszebb dallama, mely gyönyörűen hangzott ötezer boldog torokból: Isten áldd meg a magyart
Alfred Gislason (a Kiel vezetőedzője): „Gratulálok a Veszprémnek, hiszen nagyon jól játszott ezen a mérkőzésen. Fantasztikus csapat, fantasztikus közönséggel, ilyen atmoszférában öröm kézilabdázni. Izgalmas meccsen vagyunk túl, amelyen mindent megtettünk a sikerért, ám hiába álltunk fel többször is nagyobb hátrányból, sajnos a végén pont nélkül maradtunk. Ennek ellenére elégedett vagyok a csapatom játékával, míg a Veszprém még azt is elbírta, hogy Nagy László és Christian Zeitz sérült. Alilovic egészen parádésan védett, kulcsszerepe volt a hazaiak győzelmében.”
Christian Sprenger (a Kiel játékosa, aki egy gólt lőtt a meccsen): „Legalább az egy pont reményében érkeztünk Veszprémbe, de végül ez sajnos nem jött össze. Nagyon jól játszott a Veszprém, ismét bebizonyította, miért is tartják a világ egyik legjobbjának. Bízom abban, hogy a mi teljesítményünk tovább javul majd az elkövetkezendő csoportmeccseken.”
Javier Sabate (a Veszprém vezetőedzője): „Be kell ismernem, hogy a Kiel ugyanúgy megnyerhette volna a meccset, hiszen a német csapatnak is voltak remek periódusai a találkozó alatt. Mindkét csapatból több alapember hiányzott sérülés miatt, ennek ellenére igazi csemege volt a két csapat rangadója. A kulcsot az adta a sikerünkhöz, hogy sikerült megakadályoznunk a Kielt a gyors indításokban, ezzel nem tudtak élni a legerősebb taktikai fegyverükkel. Nagyon elégedett vagyok a csapatommal, újabb lépést tettünk a kitűzött céljaink felé.”
Christian Zeitz (a Veszprém sérült átlövője): „Nagyon nehéz volt a lelátóról végigizgulnom a volt és jelenlegi csapatom csatáját. Az első félidőben még nem állt össze teljesen a védekezésünk, így a Kiel könnyű gólokat szerzett, ám a második harminc percben minden szinten remekeltünk, így megérdemeltnek tartom a kétgólos győzelmünket.”
