Valamit nagyon benézett Németh András, de talán nem csak ő. A Montenegró elleni találkozó előtt a szövetségi kapitány, több játékos és szakember is arról beszélt, hogy keddi ellenfelünk nagyjából olyan szintet képvisel, mint Szerbia. Déli szomszédunkat simán vertük, ők pedig ikszeltek Montenegróval, így a pályán mutatott teljesítmény alapján valósnak tűnt az előzetes várakozás. Mint utóbb kiderült, komolyan alábecsültük a „fekete hegyieket”.
Az első 8-10 percben egészen tűrhetően kézilabdáztunk, volt dinamika a játékunkban, Kiss Éva pedig megint stabilitást adott a kapuban. Aztán homokszem került a gépezetbe, ami rövid idő alatt tekintélyes méretűre dagadt. A félidő utolsó 20 percében 4 gólra voltunk képesek, miközben tizenkettőt kaptunk, ezzel csaknem minden reményünk el is szállt. Nehezen lehetett magyarázni ezt a teljesítményt. Sem az előző két csoportmeccsen, sem a pályán kívül nem volt jele annak, hogy ilyen összeomlást produkáljon a magyar válogatott.
Azzal, hogy a nehézbombázóinkat rizikós lövésekre kényszerítette a montenegrói fal, Barjaktarovics pedig simán kapkodta le a labdákat a lövőfolyosóban, gyakorlatilag meghalt a támadójátékunk. Bódi, Kovacsicz és Mayer 1-1 találatra volt képes, így viszont legfeljebb Kiss Éva szerezhetett volna gólt. Ő hátul egyébként védte, amit lehetett.
Nem tudni, mit mondott a szünetben Németh András, de valószínűleg nem azt, hogy az első percben szedjünk be két gólt. Megvolt a közte tíz, Dragan Adzic innentől kezdve kedvére forgathatta csapatát, jöhettek azok, akik eddig keveset játszottak a vébén. Edzőpartnerré silányultunk, de egy idő után – fájó kimondani – még annak is gyengék voltunk. Mehmedovics, Jaukovics és Bulatovics lábbal simán vert minket, de szélről és lerohanásból is könnyedén kaptuk a gólokat. A Kiss Évát váltó Bíró úgy védett 30 százalék körül, hogy csaknem 40 lövés ment a kapujára a második félidőben.
Még az emberelőnyökből is ők jöttek ki jobban, és ami a kapufáról sokszor befelé pattan, most az is kifelé jött. A ritkán látható összeomlást Németh András időkérése sem állította meg, a szövetségi kapitány a második félidőben már inkább pihentette Zácsikot és Tomorit.
32-15-re kaptunk ki végül, ami első ránézésre történelmi vereségnek tűnik. A harmadik helyre zuhantunk ezzel a csoportban. Szerdán Dánia ellen javíthatunk, ha Németh András előhúz valami olyat a kalapból, amit már nagyon régen láttunk tőle.
A Sport TV riporterének a lefújás után a szövetségi kapitány és Szekeres Klára nyilatkozott.
Németh András: „Hosszú pályafutásom során átéltem már néhány ilyen vereséget. A második félidőben teljesen más játékot kértem a csapattól, de nem volt olyan játékos, aki megcsinálta volna a minimumot. Ötgólos hátrányban kialakult egy gyomorgörcs, innentől nem merték elvállalni a lövést a lányok. Ilyen rossz helyzetben nem volt a válogatott az elmúlt két évben, valamit ki kell találni a dánok elleni meccsre, ami elvileg egy felhozó meccs kellene hogy legyen. Bátrabban és okosabban kell játszani.
Szekeres Klára: Az első félidőben 10 percig jól működött a csapat, utána nem. Valaki mindig hibázott egyet, a második félidőben minden esélyt elszalasztottunk. Bízom benne, hogy ki tudjuk ezt heverni. Annyira talán vagyunk büszkék, hogy magunkban lerendezzük a mai meccset, és a dánok ellen javítsunk.
NŐI KÉZILABDA-VILÁGBAJNOKSÁG
A CSOPORT, 3. FORDULÓ
MONTENEGRÓ–MAGYARORSZÁG 32–15 (17–9)
Herning. Vezette: Arntsen, Roen (norvégok)
MONTENEGRÓ: Barjaktarovics – Radicsevics 3, K. Bulatovics 6 (1), Lazovics 1, Rajcsics 6, Jovanovics 2, Mehmedovics 6. Csere: Hasanic (kapus), Klikovac, Jaukovics 4, Ramusovics 1, Pavicsevics 3, Grbics. Szövetségi kapitány: Dragan Adzsics
MAGYARORSZÁG: Kiss É. – Kovacsicz 1, Tomori 1, Szucsánszki 1, Szamoránsky P., Zácsik 3, Kovacsics. Csere: Bíró B. (kapus), Szekeres, Triscsuk, Görbicz 3 (2), Bódi 2, Mayer 3, Bulath, Erdősi, Planéta 1. Szövetségi kapitány: Németh András
Kiállítások: 8, ill. 2 perc
Hétméteresek: 2/1 ill. 3/2
