Karolina Kudlacz-Gloc az elejétől fogva karmestere volt a lengyel válogatottnak, így nem volt meglepő, hogy szép fokozatosan elhúztak a piros mezesek. Támadásban nem sok minden sikerült a mieinknek. A 12. percben, háromgólos hátrányban (6-3) Németh András időt kért, majd jött Bíró Blanka Kiss Éva helyére a kapuba, de érdemben semmi sem változott.
Sőt, a lengyelek nagyon pörgős védekezést mutattak be, így fokozatosan nőtt a különbség. A 17. percben mínusz hatnál (10-4) újabb magyar időkérés következett. Jött Hornyák Dóra, akinek segítségével elkezdtük a felzárkózást, de eközben egy ütközést követően Tomori Zsuzsanna súlyos sérülést szenvedett. A győriek klasszisának kiválása hatalmas energiákat mozgósított társaiban, ennek köszönhetően a 25. percben kiegyenlítettünk. A lengyelek időt is kértek. A játékrész utolsó perceiben itt is, ott is születtek gólok, s egygólos előnnyel vonulhattunk az öltözőbe.
A fordulást követően hosszú percekig nem találták el a kaput a csapatok. A gólcsendet hosszabb szünet után végül mi törtük meg, a lengyelek hét percig gólképtelenek voltak. A sok kihagyott helyzet viszont megbosszulta magát, ellenfelünk pedig belelkesedett. Ez annyira jól sikerült neki, hogy 17-17-nél utolért minket, majd a vezetést is át tudta venni (20-18).
A két kapitány forgatta csapatát, Görbicz Anita gólokkal segítette a válogatottat, aminek eredményeképpen kiegyenlítettünk (21-21). Ekkor azonban a lengyelek tekertek egyet a védekezés fordulatszámán: először Planéta Szimonettát vágták földhöz, majd Görbiczcel ütköztek, aki sántikálva hagyta el a pályát – nem is tért már vissza. Az idő előrehaladtával egyre többen készültek el az erejükkel, a kapuscsere sem segített rajtunk. Az utolsó négy percben már találatot sem értünk el, így egy góllal, 24-23-ra elbuktuk a riói kijutás szempontjából sorsdöntő mérkőzést.
A Nemzetközi Kézilabda-szövetség még nem véglegesítette az olimpiai kvalifikáció követelményeit, de kevés az esély arra, hogy a tizenhat között kieső csapat elérje az olimpiai selejtezőtornát.
Az Út a riói olimpiáig Facebook-oldal levezette, hogyan lehetünk ott a selejtezőtornán:
– Norvégia megnyeri a világbajnokságot (a spanyolok kapják az Európa-bajnoki kvótát)
– és Montenegró, valamint Franciaország az első hét hely valamelyikén végez.
Németh András a Sport TV riporterének a következőket nyilatkozta a mérkőzést követően: „Rengeteg variációnk volt, de nagyon elfáradtunk, így a variációs lehetőségeket sem tudtuk megfelelően kihasználni. Egyelőre nem tudtam eljutni addig, hogy megfejtsem, miért nem megy normálisan a játék. Az első félidei nagy hátrányból fel tudtunk állni, fantasztikus munka volt ez Tomori sérülése után, ehhez komoly tartás kellett. Voltak tartalékaink, Hornyákot például nem ismerték. Az viszont komoly gond volt, hogy a hatalmas rohanásban Szucsánszki lenullázódott, és a végén Görbicz is megsérült. Ezt már nem bírtuk el.”
Szekeres Klára érthetően letörten nyilatkozott a vereség után a Sport TV-nek: „Nehéz bármit mondani ilyenkor. Rosszul kezdtük a meccset. Az elején nem úgy álltunk oda, ahogy kellett. Amikor összeszedtük magunkat, belejöttünk, de a nagy rohanásban elfáradtunk. Az elején akkora előnyt adtunk a lengyeleknek, hogy elhasználtunk minden energiát, mire fordítani tudtuk. Az ellenfél kapusa azért is védett olyan jól, mert nem helyeztük úgy a lövéseket, ahogy kellett volna.
Eredmény:
Lengyelország – Magyarország 24-23 (13-14)
Dánia, Herning, játékvezetők: Lah, Sok (szlovénok).
Kiállítások: 8, ill. 2 perc.
Hétméteresek: 2/1, ill. 1/1.
Lengyelország: Gawlik, Wysokinska (kapusok), Achruk 4, Gadzina, Kobylinska 3, Kocela 1, Kudlacz-Gloc 8 (1), Kulwinska 3, Labuda, Niedzwiedz 2, Pielesz, Sadej 1, Stachowska 1, Stasiak, Zalewska 1, Zych. Szövetségi kapitány: Kim Rasmussen.
Magyarország: Kiss É., Bíró (kapusok), Bódi, Erdősi, Görbicz 3, Hornyák 5, Kovacsicz, Kovacsics 2, Mayer 1, Planéta, Szamoránsky, Szekeres, Szucsánszki 5, Tomori 1, Triscsuk 2 (1), Zácsik 4. Szövetségi kapitány: Németh András.
