Karolina Kudlacz-Gloc az elejétől fogva karmestere volt a lengyel válogatottnak, így nem volt meglepő, hogy szép fokozatosan elhúztak a piros mezesek. Támadásban nem sok minden sikerült a mieinknek. A 12. percben, háromgólos hátrányban (6-3) Németh András időt kért, majd jött Bíró Blanka Kiss Éva helyére a kapuba, de érdemben semmi sem változott.
Sőt, a lengyelek nagyon pörgős védekezést mutattak be, így fokozatosan nőtt a különbség. A 17. percben mínusz hatnál (10-4) újabb magyar időkérés következett. Jött Hornyák Dóra, akinek segítségével elkezdtük a felzárkózást, de eközben egy ütközést követően Tomori Zsuzsanna súlyos sérülést szenvedett. A győriek klasszisának kiválása hatalmas energiákat mozgósított társaiban, ennek köszönhetően a 25. percben kiegyenlítettünk. A lengyelek időt is kértek. A játékrész utolsó perceiben itt is, ott is születtek gólok, s egygólos előnnyel vonulhattunk az öltözőbe.
A fordulást követően hosszú percekig nem találták el a kaput a csapatok. A gólcsendet hosszabb szünet után végül mi törtük meg, a lengyelek hét percig gólképtelenek voltak. A sok kihagyott helyzet viszont megbosszulta magát, ellenfelünk pedig belelkesedett. Ez annyira jól sikerült neki, hogy 17-17-nél utolért minket, majd a vezetést is át tudta venni (20-18).
A két kapitány forgatta csapatát, Görbicz Anita gólokkal segítette a válogatottat, aminek eredményeképpen kiegyenlítettünk (21-21). Ekkor azonban a lengyelek tekertek egyet a védekezés fordulatszámán: először Planéta Szimonettát vágták földhöz, majd Görbiczcel ütköztek, aki sántikálva hagyta el a pályát – nem is tért már vissza. Az idő előrehaladtával egyre többen készültek el az erejükkel, a kapuscsere sem segített rajtunk. Az utolsó négy percben már találatot sem értünk el, így egy góllal, 24-23-ra elbuktuk a riói kijutás szempontjából sorsdöntő mérkőzést.
A Nemzetközi Kézilabda-szövetség még nem véglegesítette az olimpiai kvalifikáció követelményeit, de kevés az esély arra, hogy a tizenhat között kieső csapat elérje az olimpiai selejtezőtornát.
