Londoni olimpiai bajnokunk például azt láthatta, hogy a három évvel ezelőtt visszavonult, és az elmúlt három évben a sportággal csak szurkolóként foglalkozó athéni olimpiai ezüstérmes Nemcsik Zsolt elmenetelt egészen a fináléig. A haja ugyan már itt-ott őszülésnek indult, de a csuklója és a lábmunkája még a régi volt Nemcsiknek, aki a legnagyobb ütközetét – a Szatmári Andrással vívott finálé mellett – Decsi Tamás ellen, a négy közé jutásért zajló csatában élhette meg. A két kardozó mindig is nagy presztízscsatákat vívott egymással, most 15:14-re Nemcsik hozta az asszót, akin jól látszott, mennyire élvezi ismét a „játékot” a páston.
„Pedig döcögősen kezdtem a bajnoki szereplést, nem éreztem a távolságot, és a 32-es táblán is megszenvedtem egy tehetséges fiatallal. Nyolc–négy volt az állás, nem ide, és éreztem, hogy muszáj kilépnem a komfortzónámból, valami mást kell csinálnom, mert ez nem lesz elég a sikerhez. Aztán szépen belemelegedtem, élveztem a vívást, olykor vitáztam is a zsűrivel, mint régen. Úgy tűnik, a három év alatt sem tudtam lehiggadni”
– nevetett Nemcsik, aki a Szatmári ellen vívott döntőre már elfáradt, és 15:11-re kikapott fiatal riválisától. Nem titkolta, bár nagyon kedveli a távol maradó Szilágyi Áront és Iliász Nikolászt, ezen a napon nagyon nem hiányoztak neki a pástról.
Nemcsik, aki az elmúlt években Svájcban dolgozott személyi edzőként, az ezüstérem ellenére sem tervez igazi visszatérést. Ez az eredmény jó belépőt jelent edzői pályájához, hiszen hamarosan a törökbálinti szakosztálynál kezdi meg a munkát.
