A bronzmeccs előtt volt bennünk némi félsz, hogy a Montenegróval szemben elvesztett elődöntő mély nyomokat hagy a magyar játékosok szívében. Nagy Viktor például olyan csalódottan nyilatkozott a lefújás után, mintha éppen a válogatottság lemondása előtt állna, és Benedek Tiboron is látszott, hogy nem a bronzért jött Belgrádba. A legnagyobb kérdés az volt így, hogy vajon a szövetségi kapitány fel tudja-e még egy utolsó csatára pörgetni legénységét, vagy az olimpiai kvótát nem jelentő bronzmérkőzés már annyira nem jelent motivációt Hosnyánszkyéknak.
A választ hamarabb megkaptuk, mint gondoltuk. Ellentmondást nem tűrően vágtunk bele a meccsbe: a kezdő sípszótól kezdve egyetlen csapat volt a medencében. Nem lebecsülve a görög válogatott teljesítményét – Eb-elődöntőbe jutni nem kis teljesítmény –, a hellének ezúttal legfeljebb a statiszta szerepét játszhatták el.
Még szinte fel sem úsztunk a kapu elé, Vámos balosa már el is sült, Flegkasz legnagyobb bánatára. Aztán Decker, Hosnyánszky, majd Manhercz következett, és máris 4-1 állt az eredményjelzőn.
A legszembetűnőbb az eddig kevésbé gólerős játékosaink, Decker és Manhercz magabiztossága volt, no meg az emberelőnyök kihasználása. 7/5-tel pipáltuk ki az első két negyedet. Ilyen mutatót emberemlékezet óta nem láttunk a férfiválogatottól, a Benedek által sokszor hiányolt fórokat most precízen vagdostuk be.
8-4-gyel fordultunk, és hiába sült el olykor Vlahopulosz vagy Murikisz keze, a mieink is pontosan céloztak. Nagy Viktor a tőle megszokott százalékkal kapkodta le a lövéseket. Bátori emberelőnyből szerzett góljával már hattal mentünk (11-5), de aki látta a mérkőzést, tudja, hogy a meccs korábban eldőlt.
A végén még Bisztritsányi is megmártózhatott, de nem volt túl szerencsés fürdőzés: először egy blokkról pattant a kapujába a labda, majd a hátáról. Annyira azért nem kenődött el miatta. 13-10-re győztünk végül, a játékosok mosolyogva pacsiztak a kispadon. Nem vetette szét őket az öröm, hiszen bevallottan az aranyért jöttek, de mint Benedek Tibor a vegyes zónában hangsúlyozta a találkozó után, a jövőre nézve rendkívül fontos volt, hogy a mi nyakunkba akasszák a bronzérmeket.
