Miután szerdán a kormány és Budapest városvezetése az Orbán–Tarlós találkozó eredményeként az olimpiarendezésről szóló pályázat visszavonásáról döntött, érdekes lehet, miként vélekednek sportolóink és a pályázat korábbi arcai, akik már jártak olimpián.
Kemény Dénes megérti a pályázat törléséről szóló döntést, ha csak az elmúlt hetek eseményei miatti limai esély csökkenését nézzük, de mint mondja,
„én nem adtam volna fel, meccsen sem tettem ilyet soha.”
A háromszoros olimpiai bajnok férfi vízilabda-válogatott korábbi trénere megerősíti, amit korábban már hangoztatott: másfél éve értelmét látta volna egy népszavazásnak az olimpia ügyében, de ma már nem. „Nem akkor kell, hogy széthúzást mutassunk, amikor ezzel a javuló esélyeinket rontjuk.”
Cseh László többszörös olimpiai ezüst- és bronzérmes úszónk szerényen fogalmaz: bár a nagy egészhez, vagyis en bloc az olimpiarendezés részleteihez nem ért, ettől még nagyon sajnálja, hogy vissza kellett vonni a pályázatot, ugyanis szerinte az olimpia nagy hatást gyakorolt volna Magyarországra. Reméli, egy későbbi alkalommal lesz még esélyünk pályázaton indulni és olimpiát rendezni. „Hogy kellett-e volna népszavazás a kérdésben? Az sosem árt, ha megkérdezik az emberek véleményét egy ilyen horderejű ügyben.”
„Nekem 2024-ben lett volna utoljára esélyem, hogy magyar közönség előtt átélhessek egy olimpiát” – reagált portálunknak lehangoltan Szász Emese. Riói olimpiai bajnok párbajtőrvívónk nagyon bízott benne, hogy az álom valóra válhat, és szomorú egy kicsit, hogy ez szertefoszlott. Ugyanakkor a momentumos népszavazási kezdeményezésről úgy vélekedik, hogy
ha ennyivel a limai döntés előtt kiírják, nehéz lett volna megmagyarázni a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak, hogy hova lett az egységes rendezési szándék.
„Sajnáljuk, hogy így alakult és hogy az ügy elment a politikai irányába.”
Márton Anita, aki szintén Rióban nyert érmet, mégpedig bronzot, talán kevéssé meglepő módon szintén sajnálja a kialakult helyzetet, mert tudja, hogy az egyik legjobb érzés hazai közönség előtt versenyezni.
A klasszis súlylökő egy kicsit más szemszögből nézte ezt az egész olimpiai pályázatot, mint a magyarok többsége. „Természetesen ugyanúgy láttam az előnyét és hátrányát is, de úgy gondolom, sokkal több előnyünk lett volna belőle, mint hátrányunk. Biztos, hogy nagy lehetőség lett volna ez Magyarországnak, kár érte, de ha így döntöttek, akkor nem tudunk mást csinálni, mint elfogadni.”
Imre Géza nem politizál, márpedig úgy látja, ha válaszol arra a kérdésre, hogy jól döntött-e a kormány a pályázat visszavonásával, az már politikai vélemény. Persze hozzáteszi, idehaza jó lett volna, ha megvan a nemzeti egység az olimpia mögött és nem politikai vita martalékává válik a pályázat. Mindentől függetlenül jelzi, az olimpiáról szóló népszavazást nem írja elő a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szabályzata, erről minden országban nemzeti szinten döntenek. A NOB persze folyamatosan méri, milyen a játékok támogatottsága a kandidálóknál.
„Itthon az olimpia ügye elsősorban politikai kérdés volt, másodsorban gazdasági, a sport valahol hátul kullogott a sorban” – mondja, ellenpéldaként az Egyesült Államokban rendezett olimpiákat hozva. Ott teljesen más volt a fontossági sorrend, elsősorban azt nézték szerinte, hogy gazdaságilag megéri-e megtartani a játékokat.
„De azért azt is tudni kell, hogy ott kevésbé hagyományos verseny ez, sokan azt sem tudják, mi az, hogy olimpia.”
Mint sportoló úgy gondolja, egy álom elúszott, amiért kár, szívesen megélt volna egy hazai rendezésű olimpiát. „Aki ugyanis nem járt még nyári játékokon, nem tudja, milyen szédületes érzés részt venni rajta, a tévén keresztül ezt nem lehet megélni. Épp ezért valahol reménykedem, hogy egyszer lesz még alkalmunk pályázni.”
###HIRDETES2###
