Van néhány racionális vonzata annak, hogy Budapest visszavonja a 2024-es olimpiai pályázatot. Az egyik az, hogy a következő fél évben a döntnökök meggyőzésére fordított pénzt megspórolja Magyarország – vélekedett hétfő reggel az M4 sporttelevízióban Dénes Ferenc sportközgazdász, aki ugyanakkor azt is elmondta, a legjobb kandidáló országnak lenni, mert komoly szinten forog a magyar főváros neve a világsajtóban, és ez akkor is nagy haszon volt, ha most vége.
Dénes nem érzékelte, hogy hazánkban folyt volna a meggyőzés az olimpiarendezés mellett, egyenesen fogalmaz: propagandát látott. Ennek pedig egyenes következménye volt az, hogy ahogy jött valaki, bárki, faék egyszerű üzenetekkel tudott érvényesülni a rendezéssel szemben.
A szintén hétfő reggel a Digi Sport tévében szereplő Szalay-Berzeviczy Attila amondó, a Budapesti Olimpiáért Mozgalom vezetőjeként 12 éve vesz részt olimpiaügyi vitákban, ezeknek márpedig volt értelmük, csakhogy a Momentum aláírásgyűjtő akciója közben sok olyan kijelentés hangzott el, ami csúsztatás, és az emberek egyébként is sokkal fogékonyabbak az aggályokra. Hogy a Dagály-uszoda ügyét arra használták fel az ellenoldalon, hogy bemutassák, hogyan szállnak el a költségek, az is csúsztatás volt, hisz nem az uszoda drágult, hanem az angyalföldi fejlesztés lett több.
Dénes beszámolt arról, hogy egy friss kutatásból kiderül, nem lehet negligálni a megtérülési kérdések kitárgyalását. Szerinte nyíltan kellett volna arról beszélni, hogy a pályázat, a rendezés és a kapcsolódó beruházások mennyi közpénzt és hogyan emésztettek volna fel. Mint mondja, maga a rendezés 170 milliárd forintnyi közpénzbe került volna, a NOB több száz milliárdot adott volna még ehhez, és ha azt vesszük, hogy mobil eszközökbe fektettünk volna jelentős részben, még vissza is nyerhettük volna az elköltött források egy részét. Arra ugyanakkor szintén figyelmeztet, hogy az, hogy ennyire szűk határidőkkel akart az ország mindent megvalósítani, ez jelentősen drágított volna mindent.
Szalay-Berzeviczy a jövőbe néz már, és nem tagadja, a referendum „nem tett volna jót” a magyar pályázat ügyének, ugyanakkor „ha a kormányoldal rendesen odaáll, megnyerhető lett volna” az ügy, nem ért tehát egyet Orbán Viktorral abban, hogy meggyengülve mentünk volna a csatába. A problémát ugyanakkor abban látja, hogy az időzítés miatt egy évvel a választások előttre került ez a kérdés, és az emberek nagy része nem az olimpiával kapcsolatosan, hanem a kormánnyal szembeni frusztrációja miatt írt alá egy nem is semleges kérdést. Tanulságként levonta, a kormányoldalnak sokkal kevésbé defenzív taktikát kell folytatnia ebben a kérdésben, és a hazai terepmunka legalább annyira fontos, mint maga a pályázat.
Dénes beszámolt még arról is, hogy a szükséges szállodai kapacitás kapcsán kifejezetten megkönnyebbülés a pályázattól való visszalépés, ugyanis ha az a mennyiségű 5 csillagos szobaszám megépült volna, azt nehezen lehetett volna utóhasznosítani; amennyiben pedig szükség lenne rá, már megépült volna. Dénes Ferenc szerint magának az olimpiának is egy nagy kérdéssel szembe kell néznie, mert a jelenlegi formát csak egy nagyváros tudja megrendezni, az embereket pedig nem lehet kihagyni az erről szóló döntésből. – Az olimpia érzelmi kérdés is, de hogy mennyit hajlandóak rá áldozni az emberek ténylegesen, az is fontos. Ha nem akarnak erre költeni, akkor nem kell olimpia.
Szalay-Berzeviczy a hangsúlyt inkább arra helyezi, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság van bajban azzal, hogy Budapest visszalépett, így nem tudnak egy igazi Agenda 2020-as olimpiát tartani.
Hogy meddig lesz BOM, ami most vette fel szóvivőnek a köztévétől távozó Gundel-Takács Gábort, arra azt mondta, „a hajó megállt”, de reméli, Los Angeles megkapja a 2024-es olimpiát, mert akkor nőnek a 2028-as rendezésre Európa esélyei – feltéve, hogy marad a rotációs rendszer. Azzal nem számol, hogy szeptemberben, Limában a 2028-as olimpia rendezőjét is bejelentik, ezt szerinte „nem merik megcsinálni”.
