Igaza volt Rich Chernomaznak, amikor a múlt szombaton kezdődött divízió I/A világbajnokság előtt lapunknak adott interjújában a dél-koreai csapatról beszélt. Sötét lóként utalt az ázsiaiakra, akikről majd kiderül, mire mennek a honosított észak-amerikai hokisaikkal. Jelentjük: alaposan felforgatták a csoportot. Kezdésként legyűrték azt a Lengyelországot, mely régóta a legfelső osztályba igyekszik. Aztán jött Kazahsztán, mely állandóan liftezik az elitcsoport és a második vonal között, és melyet a vébé egyik nagy esélyeseként tartottak számon. 5-2-vel intézte el őket Korea, a vb eddigi legnagyobb meglepetéseként. Mivel két vereséggel már le is lehet mondani a feljutásról szőtt álmokról, a KHL-es játékosok sorával felálló kazahoknak nagyon össze kell szedniük magukat.
Ugyanez vonatkozik Ausztriára is. Nyugati szomszédunk az első fordulóban felállt 0-2-ről Kazahsztán ellen, de végül 3-2-re kikapott, így ellenünk az életben maradásért játszik, ilyen csapattal pedig sosem jó összecsapni.
Az ukránok elleni sikerrel nyitó magyar válogatott 1977 óta nem verte meg őket tétmeccsen,
és bár az utolsó négy egymás elleni találkozón mi győztünk, tudtuk, jó lesz vigyázni velük. Tétmérkőzésen komoly fölényben vannak velünk szemben. A két csapat jól ismerte egymást, ugyanis a fél válogatott az osztrák ligában játszik a Fehérvár színeiben.
Bartalis a tizedik másodpercben gólt üthetett volna, ez is jelezte, hogy állunk a meccshez. Aztán Terbócs odakent egy osztrákot a palánkra, mehetett is le, de Schlacher is kiült a padra két percre. Thomas Raffl csapatkapitány kiszorított helyzetből, hátrányból lőtt gólt, nem vette komolyan őt Wehrs, és Rajna kapus.
Öt-hat percen át öt a három ellen támadhatunk az osztrák szabálytalanságok miatt. Dansereau szemfülesen kihasználta, hogy üresen maradt, a léc alá húzta Erdély passzát (1-1). Újra azt lehetett látni, amit az ukránok elleni mérkőzésen: agresszíven jégkorongoztunk, már az ellenfél védekező harmadában letámadtuk a riválist, sok korongot szereztünk, Starkbaum kapusnak pedig rendre tornáznia kellett.
Roger Bader osztrák kapitány alaposan összekapta csapatát az első szünetben, csak üldöztük őket perceken át, ők pedig tesztelték Rajna reflexeit. Aztán kiegyenlítjük az osztrák fölényt, ez szórványos távoli lövésekben nyilvánult meg, a harmad végére már mi lövöldöztünk percenként kettőt. Erdély Csanád egy az egyben vezette rá a pakkot Starkbaumra, de a kapus nagyot mentett. A majdnem ezer magyar, aki elutazott Kijevbe, eközben nem lankadt egy másodpercre sem, tőlük zengett a Sportpalota.
Galló korongszerzésével, majd közeli lövésével folytattuk az ostromot az utolsó felvonásban. Aztán Spannring emelt közvetlen közelről Rajna kapuja mellé, Varga botja pedig véletlenül eltalálta a kapus fejét. Elsőre rémisztőnek tűnt, de a fehérvári hálóőr megúszta az esetet. Sarauer viszont nem úszta meg Schlacher odébb taszítását, régóta nem volt kiállításunk. Másodpercek alatt kihasználta az előnyt Ausztria, Hofer a sokadik kipattanót már beemelte, ezzel 2-1 oda.
Csapásra csapás, Szirányi is leült 2 percre lökés miatt. Raffl belekap egy távoli löketbe bottal, ezzel már 3-1, elúszni látszott a mérkőzés. A bulikat innentől egyre gyakrabban a sógorok nyerték, fáradni kezdtünk, többet kellett védekezni. Hári ziccere kimaradt hat perccel a vége előtt, majd Rajna fogott nagyot. Két és fél perccel a vége előtt korcsolyázhatott le, üres kapuval támadtunk. Durrogtattunk és imádkoztunk, de hiába.
A végeredmény: Magyarország–Ausztria 1-3. Ez azt jelenti, hogy több botlás már nem fér bele a vébén, ha a feljutásban akarunk még reménykedni.
