Ötgólos hátrányból hozott össze hatgólos sikert a Veszprém a Szeged ellen

Az „Ébresztő! Ébresztő!” rigmusból „Építők! Építők!” rigmus lett és hazai fieszta a kézidöntőben.

A Szeged újra megpróbálja. Így van ez minden évben, minden kupadöntőben, minden bajnoki döntőben, újra meg újra próbálja megtörni a Veszprém egyeduralmát. 2008 óta ez egyszer sem sikerült, de egyre közelebb került a célhoz, tavaly a kupadöntőben hetesekkel maradt alul, az idei kupadöntőben egy időn túli hetessel, és most itt van a bajnoki döntő, ahol majd a visszavágót tartják – szerdán – Szegeden, vagyis az első meccs Veszprémben még nem dönt az arany sorsáról.

Csak dönthet. A két csapat között olyan minimális lett a különbség egy év alatt, hogy ha valamelyik fél négy-öt gólos előnyt tud szerezni már az első csatában, az aranyat érhet.

A szegediek mindjárt megadták az alaphangot, Bodó és Thiagus Petrus góljai jelentették a különbséget. Öt perc telt el a meccsből, amikor először betalált a Veszprém Sulic révén, de Bodót továbbra sem érezte a veszprémi védőfal. Arra meg a játékvezetők nem hibáztak rá, ki ütötte le Gabert, mert nem Schuch volt az, hanem Nagy László, így rossz helyre osztották ki a kétperces kiállítást. Érdekes párharcot hozott a másik kapunál Skube és Nagy küzdelme, a mezőny legkisebb tagja harcolt a legnagyobbal, és egyszer még valahogy az oldalvonalon is kitaszította.

Sierra elképesztően védte a szegedi kaput, 11 perc alatt csak egy gólt kapott (1-4), közben viszont Mikler is belejött a túloldalon. Sőt ő tartotta meccsben a Veszprémet a hihetetlen sebességgel száguldó vendégekkel szemben, akik sorra ziccerbe kerültek. Ellenben a házigazdáktól hiányzott a gyorsaság egészen Lékai megérkezéséig.

Källmann megoldotta néha a kapussal szemben a problémáit, de így is a két hálóőr csodálatos pillanatait élvezhettük, 19 perc után pedig Sabaté mester kénytelen volt a második idejét is kikérni, mert 4-8-at mutatott az eredményjelző.

Bánhidi heteseket harcolt ki, Balogh Zsolt belőtte őket. A Szeged úgy egy percig játszott passzív játéknál, Kálomista Gábor közvetlenül a zsűriasztal mögött méltatlankodott hatalmas energiákkal.

Nagy László két kézzel verte mérgében a földet, amikor megint elvették tőle belemenés miatt a labdát, ilyet még soha nem láttunk tőle, és ezúttal úgy tűnt, neki van igaza.

5-10-nél nagy bajban volt a Veszprém, de több gól nem kapott a félidőben, a védekezése legalább összeállt, Mikler fenomenálisan védett. Ilyenkor jut az ember eszébe mindig, hogy ezzel az erővel, ahogy Rodriguez, a Szeged jobbszélsője rontotta el sorra a ziccereit, akár egy fiatal magyar is gyakorolhatna onnan, csak eredményesebb lehetne. Egy-két gyors gólt összehozott a házigazda, így a félidőben 8-10-nél újra szorossá vált a csata.

Két beállóval próbálkozott a Szeged, nem is rosszul. Balogh Zsolt személyében friss átlövőt tudott pályára küldeni Pastor mester, Iváncsik Gergővel a bal szélen jelent meg új ember a Veszprémben, mindjárt lőtt is egy fontos gólt, és még ki is állították róla Baloghot. Nagy László hozta meg az egyenlítést a 37. percben. Nagyon elakadt közben a Szeged támadása, passzív játékra kényszerítette a Veszprém, és még akkor sem lőtt kapura.

Annál inkább Nagy, akinek a hatalmas átlövése újabb egált ért. De nem volt egészen elégedett a közönség: a „Harcoljatok!” rigmussal is biztatta övéit.

14-13-nál, Lékai pompás betörésénél a félidő közepén már Pastor volt kénytelen kikérni a második idejét, mert nagyon elveszítette a fonalat a csapata, így bajba kerülhetett a visszavágóra.

Thiagus a bal szélen próbálkozott – elég meglepő felállás volt ez, hiszen ő egy védőspecialista átlövő. Ki is hagyta a helyzetet, Mikler ellen középen is alig volt esély a gólszerzésre. Közben pihenés után jött vissza Ilic, és beköszönt párszor. Nagy László is regenerálódhatott, nem tudta visszafordítani a meccset a Szeged.

Gajic indításgóljával már 17-14 volt, Lékai pörgött, élvezte a játékot, az övét pedig élmény volt nézni. Élete formájában van, a legjobbkor, két hét van már csak hátra a BL kölni négyes döntőjéig.

18-14-nél Pastor megint időt kért, mentette a menthetőt, hogy maradjon esély a visszavágóra. Sego kapus védett ekkor már Sierra helyett.

Ekkor már az „Építők! Építők!” rigmus hallatszott az „Ébresztő! Ébresztő!” helyett.

Bodó iszonyatos gólokat lőtt, de így sem állt jól a Szeged. Pláne úgy, hogy Balogh hetesét Alilovic megfogta. Pálmarsson is megtalálta a formáját, hat lett a Veszprém előnye.

Felállva ünnepelt a közönség, a 23-17-es hazai sikerrel alighanem eldőlt a bajnoki cím.

Iváncsik Gergőt és Gulyás Pétert, a Veszprém két emblematikus játékosát a társak vitték a hátukon körbe a közönség előtt, ők az utolsó meccsüket játszották a Veszprém Arénában, így most búcsúztak.