Tizennégy magyar és tíz román a két válogatott keretében. Hiába, ilyen egy magyar–román meccs a trianoni békeszerződés aláírása óta – jégkorongban vagy épp kosárlabdában mindenképp. Románia keretébe a Kolozsváron (is) zajló férfi-Európa-bajnokságon Török Rolland és Kuti Nándor is bekerült, mindkettő a városban él, Török korábban játszott a magyar NB I-ben.
„Nekem jó haverom mindkettő” – mesélte helyi kollégánk, Boros Miklós, amikor két meccs között a Szamos menti Polivalenta csarnokban beszélgettünk. Ezzel is érzékeltette, a pályán biztosan nincs ellentét. Kolozsvár legjobb vendéglátóipari egységében, a Bulgakovban Stojan Ivkovic szövetségi kapitány beszélt arról nekünk, újságíróknak egy pohár bor mellett – tényleg csak egyet ivott a meccs előtti este –, ő hogyan látja ezt a kérdést.
„Nem a románokra kell haragudni, nem ők az ellenségek, hanem az imperialisták: a franciák, az angolok, az amerikaiak. Odadobták a csontot a románoknak, ők pedig megrágták.” (És ezen az Erdély nevű csonton volt bőven hús.)
Szóval magyar–román csata az Eb-n, amúgy is drámai hangulatban, óriási tétért, a továbbjutásért a C csoportból. Mivel a nap első meccsén Montenegró magabiztosan megverte a cseheket, tudtuk jól, nekünk akár egy nyolcpontos vereség is isztambuli nyolcaddöntőt ér alighanem, a románoknak viszont egy nyolcpontos győzelemnél jóval nagyobbra volt szükségük. A mieink ugyanis megverték tizenkettővel a cseheket, akiktől ők tizenöttel kikaptak, így egy esetleges körbeverés esetén is jóval kedvezőbb helyzetből indultunk volna mindkettőnél. A románoknak háromból semmi volt a mérlegük a csata előtt.
„Csak ellenünk készülnek” – mondta nekünk Ivkovic, és valóban ez látszott az első negyedben. Az eddigi legjobb játékukat nyújtották, a mieink ilyen idegesen még nem kezdtek meccset, Hanga Ádám is kapkodott. Mentek az ellenfél után négy-öt pontos hátrányból, a negyed végén nagyon kellett Vojvoda Dávid hárompontosa és Hanga szép szólója, ezeknek köszönhetően 16-15-re vezettek a magyarok. Közben a csarnokban viszonylag emberbarát helyzet alakult ki. A feldobás előtt a táborok hátat fordítottak a másik nemzet himnusza alatt, és az sem hiányzott, hogy odakint egy magyar zászlót a román ultrák elégettek, rendőri asszisztálás mellett. Egy magyar családtól vették el. Hála Istennek, egyébként béke honolt a belvárosban és a csarnok körül, a szurkolói felvonulás elmaradt.
