– Ki tudta élvezni a hét végén, hogy világbajnok lett?
– A szombat elég sűrű volt, megállás nélkül csörgött a telefonom. Volt, aki üzent, volt, aki hívott, élőben is kellett interjút adnom. Szombaton várt rám az eredményhirdetés, és meg akartam nézni a férfi súlylökők versenyét is. Vasárnapra virradóra aztán aludni is sikerült, a másnap délelőtt pedig elrepült. Sétáltunk egyet a városban, majd délután kijöttünk Baji Balázsnak szurkolni. (A 60 gát elődöntőjében 7,64-gyel harmadik lett futamában, így lemaradt a döntőről – a szerk.)
– Fedett pályás Európa-bajnokként már szólt önnek a Himnusz, világbajnokként még soha. Látszott, mennyire meghatódott.
– Ha még százszor hallgatnám, akkor is ugyanúgy meghatódnék. Fent állni a dobogó tetején, és a magyar Himnuszt hallgatni, ezt nem is lehet leírni, ezt át kell élni.
– Edzője, Eperjesi László a verseny előtt azt mondta, háromszor akarják megmutatni a specialitását, így három utolsó dobásra készülnek most: a harmadik, az ötödik és a hatodik sorozatban. A péntek esti súlylökőverseny ezt fényesen igazolta.
– Minden dobásnál a lehető legjobbat akarom kihozni magamból, újra meg újra javítani. A harmadikra át tudtam venni a vezetést, az ötödik is egész jó, tizenkilenc méter körüli lett, az utolsó pedig a hab a tortán.
– Úgy lehetett érezni, a harmadik dobásával, amelynél majdnem tizenkilenc és fél méterre repült a súlygolyó, eldőlt az arany sorsa. Nehéz volt tovább koncentrálni?
– Bár sokan úgy gondolták, ezzel vége, nem lehetett biztosra menni. A kínai lány húsz méternél nagyobbat tud, a jamaicai stabilan dobott tizenkilenc körül. Nem dőlhettem hátra, folyamatosan kockáztatni, javítani akartam. A negyedik sorozatot még „elrohantam”, az ötödik már nem volt rossz.
– A hatodikra pedig már világbajnokként ment ki a dobókörbe. Érdekes volt látni, hogy amikor jamaicai ellenfele sem dobta túl, ezzel pedig aranyérmes lett, ugyanúgy készült tovább az utolsó kísérletre, alig lehetett felfedezni az arcán az örömöt
– Fel sem merült bennem, hogy utolsóra ne lökjek egy komolyat. Persze jutalomjáték volt úgy kisétálni a dobókörbe, hogy én vagyok a világbajnok, belül nagyon örültem. De azt is tudtam, hogy képes vagyok túldobni addigi önmagamat. Miközben élvezni akartam a helyzetet, tovább koncentráltam.
– Utólag ki lehet mondani, hogy a világbajnoki címért ment Birminghambe? Közvetlenül a verseny előtt inkább éremről és egyéni csúcsról beszélt.
– Mindig a lehető legfényesebb érem a cél. Mindenki olimpiai bajnok akar lenni, de reálisnak kell maradni mindig, mert erős a mezőny. Ha egy tizenhét méteres dobással végeztem volna valahol a mezőnyben, szomorú lettem volna, de ha egy új egyéni csúccsal ezüstérmet nyertem volna, akkor is boldogan jövök haza.
###HIRDETES###
