Játékosmúltja készítette fel az edzői pályára

A Ferencváros az alapszakasz után a középszakaszt is az élen zárta a magyar központú jégkorongbajnokságban, az Erste Ligában. Pedig az egykoron szebb időket megélt csapat a nyáron ugyanúgy vágott neki az előtte álló idénynek, ahogy lassan két évtizede valamennyinek: kicserélődött a fél keret. A körforgást azonban nem a szokásos kényszer igazgatta; az új, a felnőttek között ráadásul pályakezdő tréner tudta, hogy mit akar, és azt is, a céljait kikkel érheti el. Fodor Szabolcsot játékosként az igazán nagy sikerek elkerülték, edzőként azonban repülőrajtot vett.

2019. 02. 20. 12:47
Fodor Szabolcs sportszerűségből sokadszor vizsgázott jelesre Fotó: Nemzeti Sport/Tumbász Hédi
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Hétfő este 0-2-ről fordítva 3-2-re legyőzték a Debrecent, ezzel eldőlt, hogy a még hátralévő két mérkőzésüktől függetlenül az élen zárják a középszakaszt is. Meglepetés vagy immár papírforma?

– Az alapszakasz után nem váratlan ez a részsiker, de az idény egészét nézve szerintem még mindig meglepetés. A rajt előtt kevesen gondolták volna, hogy ilyen jól fogunk szerepelni.

– Még a főnöke, Hudák Gábor szakmai igazgató sem, aki félve mondta ki, hogy szeretnének az első négy közé jutni. Mivel járult hozzá a remek szerepléshez?

– Elsősorban talán a játékosmúltammal. Olyan játékosokat gyűjtöttem össze, akikről tudtam, hogy képesek egymásért küzdeni. Megkönnyítette a helyzetemet, hogy csak öt és fél éve fejeztem be a játékot, a fiúk többségével még hokiztam együtt, s annál jobban nem lehet megismerni valakit, mint hogy nap mint nap együtt vagyunk a jégen és az öltözőben. Manapság az edzőknek elsősorban jó pedagógusoknak kell lenniük, tudjanak egy húsz-harminc fős csapatot folyamatosan motiválni, egymásért hajtó közösséggé formálni. Persze lényeges az erőnlét és a taktika is, de az internet korában már bármi elérhető, az ellenfelek oda-vissza szinte mindent tudnak egymásról.

– Mottót is talált ehhez: keményen, Fradi-szívvel. A régi időket idézi, mégis, nem fából vaskarika, hiszen a mai FTC-ből ön az egyedüli fradista?

– Értem a kérdést, de egy csapatnak mindig szüksége van közös identitásra, s úgy érzem, a mottónkat mindenki magáévá tette.

– Erről az egyik játékosának az esete árulkodik. Tóth Richárd február elején törött lábközépcsonttal játszotta végig a Brassó elleni meccset, gólpasszal hozzájárulva az állás megfordításához. Másfelől, profi szemlélettel viszont ezt akár felelőtlenségnek is mondhatjuk, hiszen súlyosbíthatta volna az állapotát.

– A hoki kemény sportág, olyan nincs, hogy a meccs végére az embernek ne sajogna valamelyik testrésze. Tóth Richárdnak fájt a lába, de dolgozott benne az adrenalin, senki nem kényszerítette rá, ő maga akart visszamenni a jégre. Kétségtelen, elmozdulhatott volna a törés, bár a feszes korcsolyában erre kevés az esély.

Azonos hullámhosszon a csapat és a tréner
Fotó: Nemzeti Sport/Tumbász Hédi

– Több kortársa meghatározó pozíciót tölt be a magyar hokiban. Majoross Gergely a MAC, Ladányi Balázs a Vasas, Szilassy Zoltán az Újpest, Gröschl Tamás a Hokiklub, ön az FTC vezetőedzője, Szuper Levente a Vasas, Szélig Viktor pedig a Fehérvár igazgatója. A palánk túloldalára kerülve is kivételes társaság?

– Akik a mi időnkben, a nyolcvanas években nevelkedtek, azok közül csak azok tartottak ki a mostoha körülmények dacára, akik imádták a jégkorongot. Innen nézve nem véletlen, hogy sokan edzőként, vezetőként is a sportágban maradtunk.

– Ön lemaradt a két legnagyobb sikerről, a szapporói feljutásról és az A csoportos szereplésről. Ez a mai napig tüske?

– Inkább már csak volt. Akkoriban nehezen éltem meg, s kerestem rá a magyarázatot. Nem voltam egy Wayne Gretzky, nekem többet kellett melóznom, szigorúbban betartanom a taktikát, jobban odafigyelnem a részletekre, mint a csapat húzóembereinek. Azzal vigasztalhatom magam, hogy ez a mentalitás már játékosként felkészített az edzői pályára

Helyezkedés

A Fradi mögötti négy hely sorrendje még nem dőlt el az UTE, a Debrecen, a Csíkszereda és a Brassó között a felsőházban, elsősorban mindegyik csapat az ötödik helyet szeretné elkerülni, hiszen akkor hátrányos helyzetből kezdené meg a rájátszást, a negyeddöntőt. Még az is kérdéses, hogy alulról melyik három csapat fut be a nyolc közé, meglepetésre a Dunaújvárosnak már nincs erre lehetősége.

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.