– Amikor a lányával egyeztettük ezt a találkozót, azt mondta, az utca egyetlen zöld-fehér házát keressem. Mondhatni, nyilvánvaló.
– Pedig nem az. Amikor huszonkét éve ide, a főváros peremére költöztünk, sok gond volt a házzal, és nem mi választottuk ki a festék színét. Ez csupán a véletlen műve, igaz, nem is változtattuk meg.
– Egész életében ehhez a színkombinációhoz, konkrétan a Fradihoz vonzódott?
– Sokáig csak annyi fűzött a klubhoz, hogy nagyon csodáltam Gyetvai Lászlót, a Ferencváros legendás balszélsőjét. Még kisgyerek voltam Jánoshalmán, amikor ő már híres labdarúgóként beállt játszani búcsúk idején a helyiek meccsére. Az én szememben ő volt a nagybetűs futballista.
– Jánoshalmán már szervezetten játszott is?
– Persze! A szomszéd gyerek készített egy rongylabdát harisnyákból, azt rúgtuk mindig a szabadidőnkben, egy másik barátom pedig még igazolásokat is készített kartonpapírból, tehát már nyolcévesen nagyon komolyan vettük magunkat. Később valódi igazolt játékos lettem Jánoshalmán, és tizennyolc évesen kerültem a másodosztályú Kecskeméthez.
– A fáma szerint két évvel később Bozsik József háromszor is elment Kecskemétre, hogy rábeszélje, legyen a Honvéd játékosa. Végül miért a hatalom által elnyomott, Budapesti Kinizsire átkeresztelt Fradit választotta a világ legjobbjai közé tartozó Honvéd helyett?
– A Honvéd 1953-ban Pécsett kezdte az idényt, és Cucuék hívtak, menjek oda velük, szokjam a légkört, de az egyik barátom, Máté Feri lebeszélt, mondván, könnyen balhé lehet belőle, hiszen még a Kecskemét igazolt játékosa voltam. Közben hívott rengeteg vidéki klub is, majd megjelent a Ferencváros intézője, aki azzal érvelt, hogy a Kecskeméti Kinizsiből magától értetődően a Budapesti Kinizsibe vezet az út, én pedig úgy véltem, biztosan igaza van.
– Nem volt túl nagy váltás belecsöppenni a fővárosi életbe?
– Nem, mert nagyon sok segítséget kaptam. Nehéz volt albérletet szerezni, ezért a klub idősebb játékosai átmenetileg befogadták magukhoz a fiatalokat. Én például eleinte az olimpiai bajnok vízipólós Kárpáti Györgyék cselédszobájában laktam a Népszínház utcában. Gyuri mondta, hogy arany életem lesz, mert neki is a nővére írja meg a házi dolgozatait, nekem is szívesen megteszi. Sikerült beiratkoznom a Vas utcai közgazdasági technikumba, tehát tanulhattam is.