A győztes csapat játékosainak nyilatkozatai
Szoboszlai Dominik: – Hogy mi a magyar válogatott titka? Szerintem az, hogy nem törődtünk a csoportbeosztással, hogy a vb-ezüstérmes és az Eb-negyedik az ellenfelünk, hanem nekik mentünk. És a másik titok a csapategység. Nincsenek világsztárjaink, viszont csapatként bárkivel felvesszük a versenyt. Azt kérdezik, mi van, ha bemegy a lövésem. Nos, akkor kettő-nullra győzünk...
Willi Orbán: – Nem mondanám, hogy meg vagyok lepve, bíztunk magunkban, az a dolgunk, hogy megpróbáljunk továbbjutni a csoportból, ismétlem, nem lep meg, hogy mi vezetjük a csoportunkat. Marco Rossi hiányát igazából nem éreztük, mert a mérkőzés előtt tartott egy remek eligazítást, taktikai értekezletet, valójában csak az hiányzott, hogy nem volt, aki kiabáljon a pálya szélén (nevet). Gareth Bale-t kollektív védekezéssel, csapatmunkával kapcsoltuk ki, és a győzelem is ezért születhetett meg, a remek csapatmunka következtében. Természetesen találkoztunk Rossival a meccs után az öltözőben, óriási volt az öröm, viccesen azt mondta, legközelebb sem lesz ott a pálya szélén, és akkor biztosan győzünk.
Baráth Botond: – Nagyon örülök, hogy fel tudtam nőni egy olyan kiváló profi mellé, mint amilyen Willi Orbán. Úgy érzem, jó kettőst alkotunk a védelem közepén, nekem mindig is ez volt a kedvenc posztom. A meccs végén nyomtak a walesiek, de igazából nem aggódtam, mert magasan ívelgették a kapunk elé a labdákat, és ezeket könnyűszerrel tisztáztuk. Igen, emlékszem Ryan Giggs magabiztos nyilatkozatára a sorsolás után, hogy könnyű csoportba kerültek, de én ezzel akkor sem foglalkoztam, és most sem, mert nekünk csak magunkkal kell törődnünk.
Lovrencsics Gergő: Rettenetesen fáradt vagyok, nehéz meccs volt, és nagyon hosszú szezon. Ennek a stadionnak, a Groupama Arénának különleges a hangulata, gondoljunk bele, a Fradival két éve veretlenek vagyunk itt, és mind az öt válogatott meccsünket megnyertük a Rossi-érában. Ilyen közönség előtt nem tudunk nem győzni!
Pátkai Máté: A szünetben mondta Inguscio mester, Rossi helyettese, hogy a lepattanókra, a második esélyekre csapjunk le, a gólom is így született. Szalai Ádi megharcolt a labdáért, elém pattant némi szerencsével, és csak be kellett rúgnom. Igaz, hogy szerencsém is volt, mert egy védő fején megpattant a labda. A közönség hősnek tekint? Ugyan... Nem áll jól nekem a hős-szerep... De jólesik, hogy egyre fontosabb láncszem vagyok ebben a csapatban. Most egy hetem lesz pihenőre, azt a családommal szeretném tölteni.