Fotó: REUTERS/Pilar Olivares
Kiss László, a Vasas és a válogatott hajdani gólvágója a meccsnézés közben fontos feladatra is készül, az Illovszky-stadion pénteki avatására.
– Jó formában vagyok, több NB I-es csapat ostromol ajánlattal, a sorfalban ugyanis még mindig klasszis vagyok. A magasságom mit sem kopott, s egyre nagyobb felületet takarok ki – kezdte a régi idők focijához illő stílusban a korábbi kiválóság.
– A tévé előtt ülve többször is azon kapom magam, mintha ezt a mérkőzést már láttam volna. Egyrészt az éjszakai összecsapások ismétlése miatt, másrészt mert egybemosódik a világ futballja. Az európaiak is dél-amerikai módra fociznak vagy fordítva. A mindent elsöprő taktikai fegyelem eltünteti az egyéniségeket. A braziloknál régebben a balhátvéd is egyedi játékos volt, elegendő csak Roberto Carlost említeni, ma viszont alig észrevehető a különbség a balbekk és a jobbszélső között. Az edzőképzés is ezt szolgálja, mintha a világ labdarúgása azt kívánná, hogy minél több jól képzett atléta alkossa a csapatokat.
Kiss László 2010 és 2012 között a magyar női labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya volt, tehát adja magát a kérdés, a hölgyek között van-e esélyünk közelebb kerülni a világelithez.
– Egyre jobbak vagyunk, ez kétségtelen, de hát a többiek is fejlődnek. A hagyományok miatt nálunk a nőknél a kézilabda nagy konkurenciát jelent a futballnak, ezért is nehéz lefaragni a hátrányunkból. Pedig a hölgyeknél nagyobb tere lehetne a játékosságnak, az egyéniségek ott még könnyebben érvényesülnek – jegyezte meg Kiss László.
Amíg nem kezdődik meg az európai futballidény, kapcsolgassunk… Egy-két szép pillanatot azért elkaphatunk.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!