Kiveszőben vannak az egyéniségek

Vasárnap véget ért az U21-es Euró­pa-bajnokság, a Copa América és a másik amerikai konföderáció, a CONCACAF kontinenstornája, az Arany Kupa az elődöntőknél tart, az Afrika-kupán is megkezdődik az egyenes kieséses szakasz, s a női világbajnokságról akkor még nem is szóltunk. Öt világverseny egy időben, de legalábbis jelentős átfedéssel. Így néz ki a holt szezon a nemzetközi labdarúgásban. A szurkoló szemszögéből a bőség zavara, választani kell tehát, de csak átmenetileg: az európai futball primátusát semmi sem fenyegeti.

Még az argentin válogatott meccsén is a Barca-mezes Messit bálványozzák a rajongók Fotó: REUTERS/Pilar Olivares

Az európai hegemóniát éppen a túlkínálat, az események torlódása bizonyítja. Mindenki az öreg kontinens futballnaptárához igazodik: mire itt megkezdődik az új idény, addig otthon letudják a kötelezőt, és arra is marad idejük, persze csak a legjobbaknak, akik Euró­pában szerepelnek, hogy kipihen­jék magukat. Ez az egyetlen észszerű magyarázat a tornák dömpingjére.

– Magam is éppen azon gondolkoztam, miért rendezik egy időben ezeket a viadalokat. Jó, hogy mondja, igaza lehet – felelte a fentiekben megfogalmazott felütésünkre a korábbi ötvenszeres válogatott labdarúgó a másodosztályú Budaörs vezetőedzője.

– Az viszont nem is lehet kérdéses, hogy túl sok ez így, együtt. Hogy azt ne mondjam, unalmas. A Bajnokok Ligájával, a Premier League-gel és a La Ligával elkényeztetett európai szurkolóknak ­feltűnően lassú nemcsak az afrikai, de még a dél-amerikai foci is. Lehet, hogy meglepő, amit mondok, engem az U21-es Eb jobban lekötött, mint akár a Copa. Az egyenesen nevetséges, hogy Dél-Amerikában milyen pocsék pályákon kénytelenek futballozni, s ha éppen nem az argentin válogatott, akarom mondani, Messi játszik, akkor tíz perc múlva többnyire elkapcsolok. Az afrikai futball pedig, amelynek harminc éve mindenki a robbanását várta, inkább visszaesett. Mindez persze legyen a ­dél-amerikaiak és az afrikaiak baja, én csak azt nem értem, miért kell nekünk ehhez alkalmazkodnunk. Kényszerből szünetel a bajnokság, pedig szívesebben néznék NB I-es meccseket, s kupacsapataink is könnyebben felkészülhetnének a selejtezőkre. Ehelyett inkább februárban fagyoskodunk a pályákon.

Bognár Györgynek arról is határozott a véleménye, miért van az, hogy miközben az U17-es korosztályban versenyképesek vagyunk, az U21-ben már labdába sem rúgunk.

– Nálunk úgy vélekedik a hivatalos szakma, hogy abból a játékosból, aki tizenkilenc éves korára nem lett válogatott, de legalábbis NB I-es futballista, már úgysem lesz semmi. Ezzel szemben a fejlett futballnemzeteknél tudatosan építik a fiatalokat még ezután is, s mire elérik az U21-et, szinte már valóban kész játékosok mindannyian, akik apait-anyait beleadva küzdenek a győzelemért, s persze a minél jobb szerződésért. Az olaszok ugyan nagyon pechesek voltak, hat ponttal sem jutottak tovább, de különben érvényesült a papírforma: Spanyolország lett az aranyérmes, Franciaország és Németország a másik két dobogós. Nehéz, szinte lehetetlen betörni ebbe a körbe.

Még az argentin válogatott meccsén is a Barca-mezes Messit bálványozzák a rajongók
Fotó: REUTERS/Pilar Olivares

Kiss László, a Vasas és a válogatott hajdani gólvágója a meccsnézés közben fontos feladatra is készül, az Illovszky-stadion pénteki avatására.

– Jó formában vagyok, több NB I-es csapat ostromol ajánlattal, a sorfalban ugyanis még mindig klasszis vagyok. A magasságom mit sem kopott, s egyre nagyobb felületet takarok ki – kezdte a régi idők focijához illő stílusban a korábbi kiválóság.

– A tévé előtt ülve többször is azon kapom magam, mintha ezt a mérkőzést már láttam volna. Egyrészt az éjszakai összecsapások ismétlése miatt, másrészt mert egybemosódik a világ futballja. Az euró­paiak is dél-amerikai módra fociznak vagy fordítva. A mindent elsöprő taktikai fegyelem eltünteti az egyéniségeket. A braziloknál régebben a balhátvéd is egyedi játékos volt, elegendő csak Roberto Carlost említeni, ma viszont alig észrevehető a különbség a balbekk és a jobbszélső között. Az edzőképzés is ezt szolgálja, mintha a világ labdarúgása azt kívánná, hogy minél több jól képzett atléta alkossa a csapatokat.

Kiss László 2010 és 2012 között a magyar női labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya volt, tehát adja magát a kérdés, a hölgyek között van-e esélyünk közelebb kerülni a világelithez.

– Egyre jobbak vagyunk, ez kétségtelen, de hát a többiek is fejlődnek. A hagyományok miatt nálunk a nőknél a kézilabda nagy konkurenciát jelent a futballnak, ezért is nehéz lefaragni a hátrányunkból. Pedig a hölgyeknél nagyobb tere lehetne a játékosságnak, az egyéniségek ott még könnyebben érvényesülnek – jegyezte meg Kiss László.

Amíg nem kezdődik meg az európai futballidény, kapcsolgassunk… Egy-két szép pillanatot azért elkaphatunk.