Generációkon átívelő olimpiai álmok az öttusázóinknál

A 2012-es londoni olimpián bronzérmet szerzett Marosi Ádám 36, az ifjú titán, Gáll András 16 esztendősen szövögeti az olimpiai álmait.

Marosi Ádám az éremért küzdhet Fotó: Kovács Tamás

Az öttusasport nagy öregjei közé tartozó Marosi Ádám nem tesz le arról, hogy jövőre Tokióban a 2012-es londoni harmadik helyét idéző teljesítménnyel rukkoljon ki. A még négytusázó Gáll András viszont azt vette a fejébe, hogy nyolc év múlva – amikor még csak 24 esztendős lesz – aranyérmet hoz haza Los Angelesből.

Egy a tízhez az esélye annak, hogy a 36. évében járó olimpiai bronzérmes Marosi és a nála húsz esztendővel fiatalabb Gáll valaha szembe kerül egymással egy öttusa versenyen, bár a sportban történtek már ennél is nagyobb csodák.

A generációk harcának az a legfontosabb feltétele, hogy a Honvéd veteránja még legalább négy évig a pályán maradjon, miközben a Trion SC kötelekébe tartozó ifjú titán hétmérföldes léptekkel haladjon előre. Úgy tűnik, az elszántság egyikükből sem hiányzik.

Takaréklángon

Marosi Ádámnak a télvégi, látványos kairói világkupa-győzelme után még egy vk-elsőség hiányzott a tokiói olimpiai kvóta megszerzéséhez, ám azzal is befutó lehetett volna, ha kétszer is beverekedi magát az első tíz közé.

– Amióta a nemzetközi szövetség minden dátumot kihúzott az idei versenynaptárában, tartalék „üzemmódra” kapcsoltam. Ezen csak akkor változtatok, ha idén megrendezik a katonai világbajnokságot, és az országos bajnokságot. Számomra egyértelmű, hogy jövőre, az olimpia előtt nem a minszki világbajnokságra, hanem a világkupa-versenyekre kell összpontosítanom. Főleg a sorozat márciusi budapesti nyitányára, majd a két szófiai állomás közül a másodikra, mert csak azután derül ki, hogy mit kezdhetünk a májusi szöuli vk-döntővel – hangsúlyozta.

- Mielőtt lefújták volna az idei versenyeket, erősnek és eltökéltnek éreztem magamat, már az is hatalmas motivációt jelentett, hogy hat év után újra a dobogó legfelső fokán állhattam egy vk-verseny után. Mostanában viszont csak sportolgatok, visszafogottan lovagolok, hetente egyszer iskolázom a vívóteremben, a fegyveremet csak néha-néha veszem a kezembe. Nem mondhatnám, hogy fűt a lelkesedés, de ez nem jelenti azt, hogy júniustól kezdve ne tudnék újra harapni. Nem lesz könnyű megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a tokiói olimpiától több mint egy év választ majd el, de ha ezt dobta a sors, a bajra csak az alkalmazkodás, az akarat és a kitartás lehet az orvosság – folytatta Marosi Ádám. A 36 éves pentatlonista rendületlenül kitart amellett, hogy ő is ott lesz a tokiói ötkarikás versenyeken, ráadásul az éremvárományosok között.

Mer nagyot álmodni

Merésznek tűnik a 16 esztendős Gáll András célja: a Trion SC versenyzője már többször is kijelentette, hogy tűzön-vízen át olimpiai bajnok akar lenni.

– Ezt most azért kell gyorsan megerősítenem, mert a tegnapi lovasedzésemen sikerült bemutatnom versenyzői pályafutásom első és eléggé rázós lovas bukását – vette át a szót Marosi Ádámtól a válogatott sportoló, aki tavaly bronzérmet nyert az U17-es Európa bajnokságon. Kitűnt azzal is, hogy az atléták ifjúsági bajnokságán megnyerte a 3000 métert, megelőzve az „igazi” hosszútávfutókat. Idén már az U19-esek mezőnyében kell vitézkednie, ami azt jelenti, hogy a világversenyeken szép számmal lesznek nála egy vagy két évvel idősebb ellenfelei.

– Ha a helyzet nem fordul újra rosszra, nekünk fiataloknak idén is lesz nemzetközi versenyünk, előbb szeptemberben a portugáliai Európa-bajnokság, aztán októberben a világbajnokság az egyiptomi Hurghadában. Szóval cél és kihívás is akad. Magam is csodálkoztam azon, hogy a járványveszély hosszú hetei alatt mennyire motivált tudtam maradni. Fizikailag és fejben is minden rendben, sőt, mint ha acélosabbá váltam volna. Ráadásul nekem a digitális tanulás is nagyon bejött, a barátaim és a kiruccanások viszont nagyon hiányoztak. Remélem, hogy túl vagyunk a járvány nehezén, és hamarosan úgy edzhetünk, ahogy megszoktuk, vagy még nagyobb elszántsággal – tette hozzá.

- Még kissrác voltam, amikor elhatároztam, hogy olimpiai bajnok leszek, aztán az évek múlásával a gyermekkori álom eltökélt szándékká erősödött. Szeretnék versenyzőként eljutni a 2024-es párizsi olimpiára, nem elidegeskedni a premiert. Majd a Los Angeles-i öttusa versenyen érkezhet el életem legszebb napja. Egyszer majd leülök és kiszámolom, hogy hányat kell addig aludni, de jobban teszem, ha most az idei korosztályos világbajnokságra fókuszálok – mondta az ambiciózus tehetség.