Legyőzné előbb önmagát, majd Milákot is

Nem csupán az edzőtársának tekinti, hanem a barátjának is tartja Milák Kristófot a nála egy évvel többet számláló Márton Richárd, aki így sem ért mindenben egyet a világbajnok és világcsúcstartó úszózsenivel. Mostanában például az igazi kihívások nélkül maradt 2020-as esztendő minden nyűgjének kezelésével. „Ricsi” féléves tévelygés és felszívódás után tavaly szeptemberben állt be a sikerkovács Selmeci Attila miniatűr méretű csapatába, amelyet rajta és Milákon kívül, a trió rangidőseként Biczó Bence alkot.

Legyőzné előbb önmagát, aztán a többi már szinte magától jönne – ez az ars poeticája a kétszeres junior-világbajnok úszónak, Márton Richárdnak, akivel Szalay Péter, az SzPress Sporthírszolgálat főnök riportere készített mélyinterjút.

– Essünk túl a nehezén, ne maradjon a végére a rossz, amin szerencsére már túltettem magamat – ezzel a bátor kijelentéssel kezdte nyilatkozatát Márton Richárd, aki a 2017-es indianapolisi junior-világbajnokságon két magyar gyorsváltó tagjaként is aranyérmet vehetett át, nem mellékesen Milák Kristóf stafétatársaként. – Szárnyalásnak kellett volna következnie, de nem így történt. Megtorpantam és elbizonytalanodtam, aztán egy csomó rossz döntést hoztam. Lázadásba kezdtem a szüleim ellen, helyettük egy olyan emberre hallgattam, akire nem kellett volna, hanyagoltam az úszást, és beálltam ételfutárnak. Fél évet elpocsékoltam a sportpályafutásomból, de észbe kaptam, és még időben visszafordultam a rossz felé vezető útról. Rájöttem, hogy a tehetségemet nem herdálhatom tovább. Örökre megtanultam, hogy a jövőben ugyanazokat a hibákat még egyszer ne kövessem el.

A válságból kikecmergő Ricsinek kapóra jött, hogy Selmeci Attila tavaly már a szövetség segítségét is kérve edzőtársat keresett Kristóf mellé, nem amolyan irammenőt, hanem egyenrangú partnert a közös munkában. Olyan úszót, aki nemcsak segít, hanem profitál is az új kapcsolatból. A klubcsere nélküli váltást nem vétózta meg Ricsi nevelőegyesülete, a Budafóka SE, így ettől kezdve csak Mártonon múlt, hogy miként él az új lehetőséggel.

A junior-világbajnok magyar váltó, jobbról a második Márton Richárd (Márton Richárd archívuma)

Nehéz ilyenkor okosnak lenni

– Attila bá’ kivételesen jó ember, szigorú, de nem vaskalapos, a szakértelme pedig megkérdőjelezhetetlen – folytatta az említett okok miatt a Milákot égbe repítő 2019-es dél-koreai világbajnokságról lemaradt sportoló. – Neki és a visszatért lelkesedésemnek köszönhetem, hogy a tavaly decemberi rövidpályás országos bajnokságon visszakapaszkodhattam az élvonalba, számomra fantasztikus 51,6 másodperccel szorosan ott voltam Szabó Szebasztián, Milák Kristóf és Cseh Laci mögött a 100 méter pillangó döntőjében. Aztán következtek a hosszú edzőtáborok, sok-sok munkával, de egyre több biztató jellel is. Meg kell mondanom, hogy az első, thaiföldi tábort le akartam mondani, súlyos önbizalomhiánnyal küszködve teljesen magam alatt voltam, és ha nincs Wladár Sándor, a szövetség elnöke, aki másfél órás, szívhez szóló telefonbeszélgetéssel vett rá arra, hogy ne adjam fel, akkor talán most nem is lenne miért interjút adnom. Szerencsére hallgattam rá, és februárban Dél-Afrikában már olyanokat repesztettem, hogy felrobbant a stopperóra. Mondhatom, életem legjobb formájában voltam, amikor ránk zuhant a koronavírus-járvány bombája. Odalett a márciusi országos, majd a májusi budapesti Európa-bajnokság és minden olyan verseny, amit beterveztünk. Nehéz ilyenkor okosnak és eltökéltnek lenni, úgy edzeni, hogy legalább tartani lehessen a szintet.

Legyőzné önmagát, majd Milákot is a budafoki tehetség Fotó: Márton Richárd archívuma

Aki most lazsál, az jövőre nagyot koppan

– Igaza van az edzőnknek, aki nem győzi ismételni, hogy aki most nagyot lazsál, az még nagyobbat fog koppanni, amikor ősszel elkezdődik az olimpiai felkészülés – mutatott rá a 21 éves úszó. – Sajnálom, hogy Kristóf igazi kihívások nélkül most elveszettnek érzi magát. Bencével együtt igyekszünk jobb kedvre deríteni az edzéseken, húzni magunkkal, de ha megmakacsolja magát, minden hiába. Odáig rendben van, hogy élvezni szeretné a fiatalságát, el-el marad az edzésekről, ezzel én is így vagyok, de nagy szüksége lenne a régi mentalitására, mert az idei mizéria után jövőre nem lesz nyugta a versenyektől, és a sok utazástól. Az egyik véglet után a másik vár rá, embert próbáló sorozat. Ami engem illet, először is magamat, az eddigi legjobb eredményeimet akarom felülmúlni, közben várom azt a napot, amikor egyszer le tudom győzni 100 pillangón Kristófot. A legutóbbi felmérőn egy tizeddel maradtam el a legjobbamtól, az 50 méteren pedig tizedeket javítottam. Teszek rendesen azért, hogy kijussak az olimpiára, aztán a világbajnokságra is, hogy döntős helyekért csatázhassak, a jövő májusi budapesti Európa-bajnokságon pedig a dobogót is megcéloznám – mondta befejezésül Márton Richárd, akit már senki sem nevezhet tékozló fiúnak, hiszen legyőzné önmagát és a gyengeségeit.