Az ok, amiért Verrasztó nem nyert olimpiát Montrealban

Montreal a magyar úszósport és a Széchy-műhely Mohácsa volt. Kevesen tudják, hogy a rosszul sikerült formaidőzítésen kívül egy balszerencsés vízibaleset is hozzájárult ahhoz, hogy a világcsúcstartó Verrasztó Zoltán betlizzen.

Hárman a Széchy-műhely egykori kiválóságai közül Forrás: Szalay Péter

Elzavarták az edzésekről

Négy évvel a méretes fiaskó után a moszkvai olimpián Verrasztó a 200 méter háton ezüst-, a 400 méter vegyesen bronzéremmel vigasztalódott. Úgy gondolta, hogy mivel több olimpiája már úgysem lesz, lefékezett, majd vissza is vonult.

– Valamikor 1983 őszén Széchy egy „mesés” kubai edzőtábor lehetőségével kecsegtetve rábírt arra, hogy kapcsoljak újra sebességbe, mert szükség van rám, nekem pedig egy újabb olimpiai éremre. Akkoriban két-három karibi hét felért egy mai thaiföldivel. Engedtem a csábításnak, amit a mester azzal „díjazott”, hogy diétára fogott és alig engedett enni, az edzésekről pedig kétnaponta elzavart. Soha nem voltam jó gyerek, úszóként sem változtam meg, szájaltam és lázadoztam, nem én voltam Széchy kedvence. Hiába szedtem össze magamat, az olimpiai álom 1984-ben szertefoszlott, villámgyorsan felszedtem vagy tíz kilót, így a búcsúversenyemen az utolsó három métert úgy tettem meg, mintha a Niagarán árral szemben felfelé tempóztam volna.

A „rossz fiúból” kiváló sebészorvos és sikeres sportvezető lett. Elsősorban neki köszönhetően állt fel lassan már húsz éve a Jövő SC Veolia úszóklub, amelynek elnökké választásáig Wladár Sándor volt a jogszabályok és a tilos táblák között ügyesen lavírozó ügyvezető igazgatója. Ahol egykor olyan mesterek munkálkodtak, mint a már elhunyt Széles Sándor, továbbá Kovácshegyi Ferenc, Virth Balázs, Magyarovits Zoltán és Horváth Péter, valamint Fehérvári Balázs, az osztrák válogatott jelenlegi vezetőedzője, aki azért pártolt el a magyar úszósporttól, mert elege lett az itthoni gáncsoskodásokból, a szövetség felől érkező ellenszélből.

– Addig volt arany életünk, amíg nem szóltak bele a munkánkba, mintha nem a mi műhelyünk lett volna az, amelyik a Gyurta fivérekkel, Dáviddal és Evelynnel, a gyerekeimmel, valamint Kozma Dominikkal, Molnár Ákossal és más válogatottakkal a soraiban éveken át egymaga több érmet nyert a bajnokságokon, mint az ellenfeleink együttesen. A pénzhiányról is szólt a nagyágyúk és az edzőik távozása, de a klub így is talpon maradt, amelynek jövője most is a szívügyem – mondta Verrasztó Zoltán, aki a hatvani kórház sebész főorvosaként naponta 150 kilométert ingázott, és közben még arra is futotta az erejéből, hogy szakedzői diplomásként edzésterveket írjon hajnalban, vagy esténként Budapestre visszaérkezve a versenyzőkkel foglalkozzon. – Betyár nehéz évekre tekintek vissza, lemerültek a telepeim, de már hozzákezdtem a feltöltéshez. Fogyókúrázok, tornázgatok, 800 métereket úszom a Komjádiban, és próbálok visszavenni az esti lakmározásaimból is. Mert nemcsak az úszást szeretem, hanem az ízletes és kiadós ételeket is – ismerte el a magyar úszósport egykor „Csont” becenévre hallgató legendás alakja.