– Soha nem felejtem el, hogy tavaly az Espanyol Ferencváros elleni Európa-liga-csoportmeccse előtt Barcelonában fellapoztam a helyi sportlapokat, és mindegyik megemlítette, hogy ön a Ferencvárosnak a spanyol felelőse. Gondolta volna, hogy egy év után újra visszatér Barcelonába, és Bajnokok Ligája-csoportmérkőzésen lesz érdekelt a Fradi másodedzőjeként?
– Hát, erre kevesen gondoltak volna az én helyemben. De az igazat megvallva nekem mégis eszembe jutott, hogy akár a Bajnokok Ligájában játszhatunk. A szezon előtt egyértelmű volt, hogy szeretnénk újra emlékezetessé tenni az európai kupaszereplésünket. Hiszen az előző idényben megtapasztaltuk, milyen felemelő érzés ott lenni az Európa-liga csoportkörében. Ez extra motivációt jelentett: meg akartuk ismételni, sőt most már mondhatom, túl akartuk szárnyalni az akkori teljesítményünket. A Bajnokok Ligája csoportköréről álmodtunk, de ez önmagában nem lett volna elég ahhoz, hogy bejussunk Európa 32 legjobb klubcsapata közé. Keményen meg kellett küzdenünk ezért. Nagyon fegyelmezetten, végig összpontosítva futballozott a csapat, különösen a Dinamo Zagreb elleni sikert emelném ki, mégpedig azért, mert miután túljutottunk a horvát bajnokon, és már csak egy lépés hiányzott a BL-főtáblához, a játékosok még inkább elhitték, hogy bejuthatnak a csoportkörbe. Sikerült, ez és ami még rájuk vár, az lesz életük egyik legnagyobb élménye. De nem dőlhetnek hátra a játékosok; nemcsak az a feladatuk, hogy maradéktalanul élvezzék a Bajnokok Ligája légkörét, hanem az is, hogy mutassák meg, mire képesek. Teher nélkül futballozhatnak a világhírű Barcelona és Juventus, Lionel Messi és Cristiano Ronaldo ellen. Ugyanakkor a játékosok, és mi, az edzői stáb tagjai is tudjuk, hogy felelősséggel tartozunk, hiszen mi képviseljük a Ferencvárost és a magyar labdarúgást a Bajnokok Ligájában.
Fotó: Fradi.hu
– Miért gondolja, hogy a Dinamo Zagreb volt a legkeményebb ellenfél a csoportkörbe vezető úton?
– Minden meccsen adódtak nehéz pillanatok, akár egy-egy mérkőzésen belül is voltak meghatározó jelenetek. A Djurgarden elleni volt a második hivatalos mérkőzésünk a szezonban, tudatosítani kellett a játékosokban, hogy minden hiba jelentősége felértékelődik, hiszen csak egy találkozón dőlt el a továbbjutás. Glasgow-ban a Celtic ellen a meccs végéig élesek voltunk, a hajrában, ráadásul idegenben szereztük meg a győztes gólt. A Dinamo ellen végig versenyképesek voltunk egy olyan csapattal szemben, amely tavaly a saját pályánkon győzött le bennünket. A Molde ellen újra a régi szabály érvényesült: két meccsen dőlt el a továbbjutás. Ráadásul a mindent eldöntő ütközetre a mi pályánkon került sor. Volt rajtunk teher, de elbírtuk. Gyorsan végigrohanva a selejtezős ellenfeleinken, láthatja, nem volt könnyű dolgunk egyik meccsen sem. Minden találkozó más szempontból állított bennünket kihívás elé, de mindegyiket megoldottuk.
