Maradonának egy magyar, Bánki Elemér volt az első edzője

Alig ismert, és ritkán előkerülő információ, de tény, hogy a szerdán hatvanéves korában meghalt argentin futball-legenda, Diego Maradona első edzője egy magyar szakember volt az Argentinos Juniors futballcsapatánál: Bánki György Elemér, vagy ahogy második hazájában hívták, Jorge Elemér Bánki. A sztorit az Orió ásta elő.

A rendkívül szegény családból származó Diego Maradona kisgyerekként csak a Buenos Aires-i házuk udvarán focizott, ahol a legjobb barátja egy Jorge Cysterpiller nevű fiú volt, írta a Népsport egy 1981 áprilisában megjelent cikke. Milyen érdekes a világ: amíg Maradona egy szemmel is alig követhetően gyors, villámlábú cselgép volt, addig a gyermekparalízisben szenvedő Jorge csak kerekesszékből figyelhette barátja mozdulatait. Viszont éppen Jorge betegsége juttatta el Maradonát az igazi focipályára. A közeli Argentinos Juniors futballklub ugyanis a beteg gyerekek számára ingyenessé tette a belépést a stadionba. Így aztán Jorgét Diego tolta át a stadion kapuin, majd azzal a mozdulattal rohant is labdát szedni, onnan pedig már csak egy pillanat műve volt, hogy felfedezzék, istenadta érzéke van a focihoz. Egy üres konzervdobozzal is bármikor százat dekázott – emlékezett vissza Cysterpiller, aki később Maradona menedzsere is lett.

A szegény Argentinos, amelyik folyton az első és a másodosztály között mozgott föl-le, gyémántot talált, amelyet először a magyar Bánki György Elemér, vagy ahogy második hazájában hívták, Jorge Elemér Bánki kezdett el csiszolgatni. Maradona az általa irányított Cebollitas, azaz Hagymácskák nevet viselő kölyökcsapatba került, amelyik óriási meglepetésre országos bajnok lett a következő idényben. Maradona alig múlt 15 éves, amikor már a felnőtt csapatban játszott. 1977. február 27-én, alig három hónappal a 16. születésnapja után pedig az argentin válogatottban is bemutatkozhatott: csereként lépett pályára egy Magyarország ellen 5-1-re megnyert Buenos Aires-i barátságos mérkőzésen.

Bánki Elemér Budapesten született 1916-ban. Tehetséges futballistaként tartották számon, azonban a második világháború megannyi karrierhez hasonlóan az övének is véget vetett. Magyarországot elhagyta, előbb Izraelben élt, majd onnan érkezett meg 1959-ben Buenos Airesbe. Labdarúgóedző lett a dél-amerikai országban. Első munkahelye az Ascenso volt, majd megannyi argentin csapat mellett megfordult többek között a Boca Juniors ificsapatánál, az All Boysnál, a Newell's Old Boysnál, persze az Argentinos Juniorsnál, de ecuadori El Nacional kispadján is megtalálhattuk.

Az 1978-as argentin világbajnokságon ő volt a magyar válogatott kirendelt kísérője, tolmácsa. Élete végéig megőrizte a helyiek számára roppant furcsa magyar akcentusát, viszont rendkívül választékos spanyolt beszélt, így nem csoda, hogy több könyvet is írt a futballról. 1979 tavaszán húsz év szünet után ismét Magyarországra látogatott. A Népszava újságírója, Vándor Kálmán ekkor készített vele interjút.

Bánki hosszan beszélt felfedezettjéről, az akkor csak 19 éves Maradonáról. „Ezt a jó felépítésű játékost a magyar válogatottnak ismernie kell. A vb előtti felkészülési mérkőzésen az 5-1 arányú magyar vereség alkalmával a második félidőben lépett pályára, s az volt a bemutatkozása a kék-fehér argentin színekben. Akkor még csak 16 és fél éves volt, éppen csak, hogy észrevették a tehetségét. A világbajnokságra azonban még nem merték bedobni. Pedig ha ő játszhatott volna, akkor ma az új Peléről cikkezne a sportsajtó. A testi felépítése a magyar Póczikéra hasonlít, de sokkal mozgékonyabb és főleg a labdával jobban bánik.”

Bánki Elemér 2003-ban hunyt el Buenos Airesben.

A teljes cikk itt olvasható.