Az 1978-as argentin világbajnokságon ő volt a magyar válogatott kirendelt kísérője, tolmácsa. Élete végéig megőrizte a helyiek számára roppant furcsa magyar akcentusát, viszont rendkívül választékos spanyolt beszélt, így nem csoda, hogy több könyvet is írt a futballról. 1979 tavaszán húsz év szünet után ismét Magyarországra látogatott. A Népszava újságírója, Vándor Kálmán ekkor készített vele interjút.
Bánki hosszan beszélt felfedezettjéről, az akkor csak 19 éves Maradonáról. „Ezt a jó felépítésű játékost a magyar válogatottnak ismernie kell. A vb előtti felkészülési mérkőzésen az 5-1 arányú magyar vereség alkalmával a második félidőben lépett pályára, s az volt a bemutatkozása a kék-fehér argentin színekben. Akkor még csak 16 és fél éves volt, éppen csak, hogy észrevették a tehetségét. A világbajnokságra azonban még nem merték bedobni. Pedig ha ő játszhatott volna, akkor ma az új Peléről cikkezne a sportsajtó. A testi felépítése a magyar Póczikéra hasonlít, de sokkal mozgékonyabb és főleg a labdával jobban bánik.”
Bánki Elemér 2003-ban hunyt el Buenos Airesben.
A teljes cikk itt olvasható.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!