Múlt héten azzá a hőssé vált Szoboszlai Dominik, akit sokan már régóta láttak benne, mint a magyar futball nagy ígéretében. Az Izland elleni Európa-bajnoki pótselejtezőn mindössze húsz évesen főszereplővé lépett elő, amikor a 92. percben szép egyéni megoldásból lőtt győztes gólt, amivel a magyar labdarúgó-válogatott kijutott a jövő évi Eb-re. Pedig egy darabig az is kérdés volt, hogy a Salzburg középpályása egyáltalán csatlakozhat-e a nemzeti csapathoz, mivel osztrák klubjában pozitív koronavírusteszt miatt a teljes keretet karanténba helyezték.
– Azt az érzést senkinek sem kívánom – árulta el Szoboszlai a Nemzeti Sportnak adott interjúban, hogyan élte meg a bizonytalanságot. – Majd' szétrobbantam az idegességtől. Folyamatosan hívogattam a csapatmenedzsert, az orvosokat és az edzőket, valahogy találjunk megoldást, mert akármi történik, mindenképp elmegyek a válogatotthoz. Akár szabályos, akár nem, de ott leszek Izland ellen.
Attól függött, hogy elengedik-e a válogatotthoz, hogy a hétfő esti második tesztelés eredményeiben is lesz-e pozitív eset. Szoboszlai elmondása szerint tízpercenként hívogatta a menedzsmentet a várakozás ideje alatt. – A doktor fél tíz előtt néhány perccel annyit írt, hogy érdemes még várnom kicsit, mert elég jól néznek ki az eredmények – emlékezett vissza a játékos. –Amikor aztán közölték a csapattal, hogy mindenki negatív, a közös online csoportunkban gyorsan elköszöntem a többiektől, a két nappal korábban összecsomagolt holmim mellé az öltönyömet is bedobtam, és azonnal indultam Magyarországra.
Izland ellen nem volt könnyű dolga a pályán, az ellenfél ugyanis különleges figyelmet fordított az őrzésére, amiből jól látszik, hogy már az ellenfelek is a magyar válogatott legveszélyesebb fegyverét látják Szoboszlaiban.
– Mondhatjuk, hogy Izland ellen nem úgy futballoztam, ahogy egyébként tudok, és nem a legjobb formámat mutattam, csakhogy az ellenfél csapatkapitánya, Aron Gunnarsson követő emberfogással védekezett ellenem, az ilyen helyzet pedig szinte minden labdarúgó életét megkeseríti – magyarázta Szoboszlai. – Emiatt semmi helyem sem volt, ha oldalt váltottam, jött utánam. A labdával sokkal kevesebbet foglalkozott, mint velem, de éreztem, hogy az állandó védekezés miatt az izlandiak elfáradtak a hajrára. Talán ennek is köszönhető, hogy épp a hosszabbításban nyílt szabad terület előttem.
