Az Origónak adott terjedelmes interjúban Dzsudzsák Balázs először a Debrecen Haladás elleni 0-0-s mérkőzéséről beszélt. A november végén játszott találkozó után a tévének nyilatkozva már elismerte, neki sem ment a játék. Ahogy ezen az őszön rendre ez a helyzet.
– Amit Szombathelyen nyilatkoztam, azt a mai napig tartom. A saját elvárásaimmal szemben 2020 számomra borzalmas volt. A járvány miatt a futball itt most csak másodlagos. Ezt az évet el kell engedjem, januárban úgy kell felkészülnöm, hogy a lehető legjobb állapotba kerüljek, és a Debrecen ismét az NB I-ben szerepelhessen.
Természetesen szóba került a válogatott Izland elleni győzelme.
– Soha nem titkoltam, hogy számomra az első számú csapat a magyar válogatott. Én mindig ott voltam a nemzeti csapattal lélekben akkor is, ha nem válogattak be. Nekem az, hogy Magyarországot, a világ legszebb színeit, a piros-fehér-zöldet 108 alkalommal képviselhettem, elmondhatatlan büszkeség.
A gól után természetesen ordítottam, boldog voltam. A meccset egyedül néztem, így szeretem, pedig hívtak a barátaim közös meccsnézésre. Nem akarok hazudni: nagyon rossz érzés volt, hogy 2020 legszebb futballpillanatát a tévén keresztül kellett nézzem, és nem lehettem ott a csapattal.
Ez örökké óriási szívfájdalom marad, ezt a továbbjutás némileg enyhítette. Egyben reményt is adott nekem, hogy jövőre ismét lesz egy lehetőség, hogy ott lebeghet a szemem előtt egy új cél.
Dzsudzsák megerősítette, nem mondott le a válogatottságról, arról, hogy ott legyen jövőre az Európa-bajnokságon.
– Én a válogatott szereplést soha nem fogom lemondani. Ha nem válogatnak be, az más kérdés. De olyan sajtóeseményt nem fogok összehívni, amelyen bejelentem, hogy lezártam a válogatott szereplést, engem többet nem látnak a címeres mezben. Tisztában vagyok a saját képességeimmel. Ha eljön az a pillanat, amikor nem tartom magam alkalmasnak a válogatottságra, akkor el fogom engedni ezt a kérdést, de jelen pillanatban nem tartunk itt.
Cáfolta, hogy a válogatottsági rekord éltetné. Jelenleg Király Gáborral együtt 108 mérkőzéssel állnak a válogatottsági lista élén.
– Soha nem azért jöttem játszani a válogatottba, hogy egyszer elmondhassam: én vagyok a magyar futball történetének az a játékosa, aki a legtöbbször játszott a nemzeti együttesben. A horvátok ellen sem úgy léptem pályára az Üllői úton, hogy úristen, ez a századik válogatottságom, emberek, jöjjetek, mert ilyet még nem láttatok.
Nem azért élek, hogy egyedüli csúcstartó legyek. Sőt, ha valaki azt mondaná, hogy kegyelemből vagy szánalomból betesz még egyszer, hogy 109-szeres válogatott legyek, akkor életemben először azt mondanám, ebből nem kérek. A válogatottság nem ajándék.