
Abban bíztunk, hogy az angolok ellen elszenvedett csapás után Albánia lesz a búfelejtés helyszíne. De az első tíz perc alapján nem úgy tűnt, hogy ez valóban így lesz. A magyar válogatott ötlettelenül és pontatlanul kezdett, a középpálya mintha nem is létezett volna, nem volt olyan emberünk, aki akár csak néhány pillanatra meg tudta volna tartani a labdát. Bajrami és a Ferencvárosban játszó Uzuni ügyesen kevergetett az albánoknál, de komoly helyzetig ők sem jutottak el. Gulácsi könnyedén hordta ki lábon az első húsz percet.

Az albán labdabirtoklási fölényre egy Kleinheisler-helyzet volt a válasz, de az Eszék középpályása a kapusba lőtt. Majd Willi Orbán lőtt kapásból fölé egy szögletet követően. Kicsit lehiggadt a csapat a nagy kapkodás után, tervszerűség költözött a magyarok játékába. Az albánok legveszélyesebb embere a 22 éves Bajrami volt, az Empoli irányítója lőtt, cselezett, okosan osztogatott. A félidő addigi legnagyobb magyar lehetőségét Gazdag Dániel puskázta el, a Philadelphia középpályása ziccerben kapta a labdát a 16-oson belül, de Kumbulla szorításában elesett. Kicsit könnyen adta meg magát. Jött a válasz: megint Kumbulla hallatott magáról, de ezúttal a magyar kapu előtt tűnt fel, két lépésről lőtt az égbe. Nem volt túl magas a színvonal, a kapu mögötti ultrák Koszovó visszafoglalásáról dalolásztak, a középlelátóval szemközti tribün mögött épült lakótelep lakói az erkélyről nézték az olykor keményebb szerelésekkel tarkított mérkőzést. Szoboszlai Dominik kellemetlen lövésével zárult az első félidő.
A szünetben a magyar válogatott cserélt, a minden bizonnyal megsérült Gulácsi Péter helyett Dibusz Dénes állt be a kapuba. Még ő sem tudott volna menteni, ha Balaj tíz méterről szemben a kapuval eltalálja a célpontot. Hatalmas ziccer volt. Kisvártatva a pálya felett köröző, az albán belpolitikai üzenettel repkedő drón okozott izgalmakat, de Makkelie játékvezető nem látott okot arra, hogy félbeszakítsa a meccset.
A színvonal nem emelkedett, de kicsit felpörgött a meccs, a csapatok továbbra sem törődtek sokat a középpályás védekezéssel, ennek is köszönhetően volt lüktető a játék. Rossi együttese állt a lábán, de ebben ki is merült az összes erénye, a támadásépítésekbe ugyanis rengeteg hiba csúszott. A hosszú sérülése után nemrég visszatért Szoboszlai Dominik nem tudott vezéregyéniség lenni és Gazdag Dániel sem volt veszélyes a kapura. Sallai Roland pedig alig-alig kapott labdát.
Szűk fél órával a vége előtt Rossi cserélt: Gazdag helyett Sallói Dániel állt be. Ettől nem sok minden változott, Dibusznak kellett ugyanis ziccert védenie. Nem látszott, mitől változna a játék képe, hirtelen ki lehel életet a magyar támadójátékba. Az albánoknak nem voltak hasonló gondjaik, futószalagon dolgozták ki a helyzeteiket, s ha egy kicsit pontosabbak a befejezéseknél, sokkal korábban is eldönthették volna a meccset. Végül a 87. percben Armando Broja 11 méterről bombázott a rövid sarokba. Dibusz bravúrral talán védhetett volna.
A hajrában mentek a magyar ívelgetések, de ebből nem alakult ki komoly gólveszély. 1-0-ra nyert Albánia, a magyar válogatott a negyedik helyre csúszott vissza a csoportban, a vereséggel jelentősen csökkentek a továbbjutás esélyei.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!