A helyszín mindig vitatott. A magyar szövetség viheti bárhova a válogatott soros mérkőzését, azonnal érkezik a szokott kérdés – miért pont oda? –, pedig a választék nem túl nagy, kevés az olyan terem, amely megfelelne a FIBA előírásainak egy világbajnoki selejtezőn. Debrecen kétségkívül ki tudja szolgálni a legkényesebb igényeket is, ezúttal rá esett a választás, és persze az is szerepet játszott a döntés során, hogy a városban népszerű a férficsapat, így várhatóan sok néző lesz kíváncsi a Montenegró elleni mérkőzésre.
Ez a számítás be is vált, mintegy ötezren köszöntötték a pályára vonuló csapatokat a Főnix Arénában, amelynek így a kétharmada telt meg. Ivkovics Sztojan azt ígérte, a jövőre is figyel ezen a találkozón, szerepet szán ígéretes fiataloknak is, és a szövetségi kapitány tartotta is a szavát, már a kezdő ötösben is helyet kapott egy ifjú a fehérvári Lukács Norbert személyében. Nem emiatt, hanem a gyenge támadójáték miatt indult rosszul a mérkőzés. A védekezéssel nem volt különösebb gond, ám az ellenfél palánkjánál kiütközött a vendégek fizikai előnye, és Ferencz Csaba beállásig a kinti dobások is rendre célt tévesztettek.

Kevés pont esett, és mindig Montenegró vezetett. Erőltette a gyűrű alatti játékot, ahol a birkózásban jobb volt, ezzel és persze a magyar együttes gyatra célzásának köszönhetően tartotta, majd szép lassan növelte is az előnyét, 13 perc elteltével 28-19-re vezetett. A honosított amerikai újoncunk, Mikael Hopkins szemlátomást idegenül mozgott, nemigen találta a helyét. Ivkovics Sztojan szokásához híven folyamatosan forgatta a csapatot, amelynek a védekezésére továbbra sem lehetett panasz, támadásban viszont nem talált rá a nyerő emberekre. Ráadásul az első félidő végén kireklamált magának két technikai hibát, amiért a folytatást a lelátóról kellett néznie.
Nem volt sem élvezetes, sem magas színvonalú a játék a rengeteg hiba miatt, de a szünetig nem történt semmi végzetes, magyar szempontból 28-36-tal fordultak a csapatok. Olykor sikerült két-három pontra is felzárkózni, ám mindig jött egy-egy eladott labda, technikai hiba vagy pontatlan dobás, és rendre visszaállt a tíz körüli különbség. Nem volt vezére a magyar válogatottnak, nem akadt kiemelkedő teljesítmény, ez pedig csak derekas küzdelemhez elegendő, a minőségi kosárlabdához kevés. Harminc perc elteltével még senki sem jutott tíz pontig, a csapat egésze csupán 42-t szerzett – hazai pályán...