A Bundesligában mindkétszer 1-1-es döntetlen született a Leipzig és a Freiburg összecsapásán. A két csapat egymás ellen küzdött a Bajnokok Ligája-indulást érő negyedik helyért, amelyet végül Gulácsiék szereztek meg. Az idényben a végletekig kiélezett rivalizálás csúcspontja volt a berlini kupadöntő.
Három magyar volt a pályán a kezdő sípszónál, a lipcseieknél szokás szerint Gulácsi a kapuban, Orbán a védelemben kapott helyet, Szoboszlai a kispadon kezdett, míg a Freiburgban Sallai az első perctől játszott.
Az első nagyobb helyzet a Leipzig előtt adódott, Emil Forsberg tört be a tizenhatoson belülre, de az éles szögből leadott lövése nem talált utat a kapuba. Mindössze öt perccel később megszületett a mérkőzés első gólja Sallai főszereplésével.
A 19. percben a bal szélen lódult meg a Freiburg, a középre tett labda a védőjétől elszakadó Sallait találta meg a tizenhatos vonala előtt. A labda látványosan a magyar szélső kezére pattant, majd onnan a csapattársa, Maximilian Eggestein elé, aki 18 méterről Gulácsi kapujába, a jobb alsóba lőtt – 1-0.
Az eset még sokáig vita tárgya lesz, a lipcsei játékosok hevesen reklamáltak a játékvezetőnél Sallai kezezése miatt, a VAR is vizsgálta a mozdulatot, de vétlen kezezésnek minősítette azt.
A magyarázat szerint ha Sallai a kezezése után lábbal játszotta volna meg a labdát, akkor az szabálytalan lett volna, mert előnyt kovácsolt volna belőle, ebben az esetben viszont nem, mert elpattant tőle a labda a karjáról. Más kérdés, hogy olyan szerencsésen, hogy így adott gólpasszt Eggesteinnek – kézzel…
Az első félidőben Orbánnak volt még egy veszélyes lövése, de a Leipzig nem tudott sok akciót felépíteni. Szünet után nem is várt sokáig a változtatással Domenico Tedesco edző, aki a 61. percben Szoboszlait és Mukielét, néhány perccel később pedig Dani Olmót is pályára küldte.
Ekkor azonban már nemcsak gól-, hanem emberhátrányban is volt a Leipzig. Egy freiburgi előreívelés után Höler megverte a védőjét, Halstenberget, aki a ziccerben kitörő támadót lerántotta, s ezért jogosan kapott piros lapot az 57. percben.
Nem adta fel a Leipzig, amely a 76. percben kiegyenlített: Laimer ívelte be a labdát, amelyet Orbán lefejelt, Christopher Nkunku pedig becsúszva a kapuba lőtt. A döntő második – hagyományosabb – magyar gólpassza volt – 1-1.
Sallainak ezután már nem tartott sokáig a döntő, a 79. percben lecserélték. A Freiburg és a Leipzig az idényben harmadszorra is 1-1-re végzett egymás ellen, de a kupadöntő itt nem érhetett véget, következett a kétszer tizenöt perces hosszabbítás.
A Freiburg két kapufát is lőtt a ráadásban, a 117. percben viszont a Leipzig juthatott volna tizenegyeshez: úgy tűnt, hogy Höfler felrúgta Olmót, de a játékvezető videózás után nem ítélt büntetőt.
Így aztán tizenegyespárbajban dőlt el a kupa sorsa. Orbán a második körben lőtt higgadtan a kapuba, Gulácsinak pedig nem kellett védenie, mert a freiburgiak enélkül is hibáztak kétszer (egy fölé és egy keresztlécre bombázott lövéssel). Az ötödik körre váró Szoboszlaira már nem volt szükség, a Leipzig 4-2-re nyerte a párbajt, s vele története első Német Kupáját.
Eddig négy magyar nyerte meg a sorozatot, Fazekas Árpád a Bayern München kapusaként 1957-ben, Csernai Pál ugyancsak a bajorokkal, de ő vezetőedzőként 1982-ben. Détári Lajos 1988-ban lőtt győztes gólt lőtt az Eintracht Frankfurtnak, majd legutóbb 2004-ben Lisztes Krisztián ünnepelt a Werder Bremennel.
Az ötödik a sorban Gulácsi, Szoboszlai és Orbán egyszerre.
Német Kupa, döntő: Freiburg–RB Leipzig 1-1 (1-0, 1-1, 1-1), tizenegyesekkel: 2-4. Gólszerző: Eggestein (19.), illetve Nkunku (76.).
Borítókép: A lipcsei Willi Orbán és Gulácsi Péter ünnepli a Német Kupa megnyerését (Fotó: Europress/AFP/CHRISTIAN CHARISIUS)
