A 24 éves bringás – aki idén még a francia Groupama–FDJ-nél szerepelt, de a következő idénytől már világ egyik legjobb csapatánál, a holland Jumbo–Vismánál teker 2025-ig szóló szerződéssel – az M1 aktuális csatornának elmondta: úgy érzi, sikerült előrelépnie, fejlődnie. Voltak ugyan kis visszalépések, sérülések, betegségek, júliusban könnyebb sérüléssel járó balesete is, de utólag „megszépülnek az emlékek”, így összességében pozitívan élte meg a szezont.
Valter Attila, aki tavaly három napon át viselte az összetett éllovasának járó rózsaszín trikót a Giro d’Italián, kiemelte: a 2022-es évad elején, a márciusi Strade Bianchén úgy lett negyedik, hogy nem számított rá, mert a sikeres felkészülés után az első két versenyen nem ment neki jól.
A murvás viadalon nyújtott teljesítményét viszont úgy értékelte, hogy talán benne van a top3-as eredményei között. Ezt követően „pozitív ágba” került, formája jó irányba mutatott, a katalán körversenyen szakaszmásodik lett, az alpesi körversenyen pedig etapharmadik, és az összetett ötödik helyén zárt.
Valter a Giro d’Italia magyarországi rajtjával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy szerinte jól kezelte az első három napot és az azt megelőző felvezetést. Elmondta: ki kellett használni, hogy Magyarországon volt a nagy rajt, szeretett volna hozzájárulni a hírnevével, hogy minél sikeresebb legyen a rendezés is.
Hozzátette, a Giro hazai rajtja egész karrierje, illetve élete során el fogja őt kísérni. Ugyanakkor nagyon nehéz volt mentálisan feldolgoznia, hogy amikor el kellett utazni Magyarországról Szicíliába, onnan más világ kezdődött a számára. Ez „átfordult teherbe”, nem tudott harcolni győzelemért, és ez megviselte. Az utolsó hét azért már jobban alakult a számára, a 19. szakaszon közel járt a sikerhez, végül negyedik lett, összetettben pedig a 35. helyen zárta a háromhetes megméretést.
Pihenő után sikerült megnyernie a magyar bajnokságot, amit célként is tűzött ki maga elé. A komoly kanadai versenyeket és az ausztráliai világbajnokságot élvezte, jó volt a hangulat ezeken a helyszíneken, és jól is ment neki a versenyzés: Québecben 27., Montréalban 18., Wollongongban pedig 23. lett. Valter ezeket komoly teljesítménynek tartja, mert a világ legjobbjai ellen harcolt, a vb-n például egyedül, segítő nélkül.
Az októberi, lombardiai egynapos viadalt rosszullét, betegség miatt nem tudta befejezni. Ráadásul ekkor köszönt el a Groupama–FDJ-től, amelytől a két év alatt sok mindent megtanult a versenyzésről.