Kati néni ma már ezt sem bánja. Élete ajándékának tekinti, hogy ezután fiúkkal dolgozhatott, a Kammerer Zoltán, Tóth Dávid, Kulifai Tamás, Pauman Dániel összetételű négyes a legnagyobb sikereként ezüstérmet szerzett Londonban. – Persze olykor a fiúk is balhéztak egymással, de nyíltan megmondták egymásnak a véleményüket, s azzal lerendezték a dolgot. A lányoknál nem így ment. A lányok többsége felém sem nézett, miután már nem voltam az edzőjük, a fiúk ma is gyakran felhívnak, és érdeklődnek, hogy vagyok. Csak azt sajnálom, hogy ők nem nyertek olimpiai aranyat – mondja őszintén, a szavai súlyát nem is mérlegelve.
Mintha csak valamelyik világverseny után beszélgetnénk hosszasan a parton. Olyankor szívesen megnyílt, s olyan részleteket árult el, amiket amúgy máskor sohasem. Nem pletykált, nem törődött a tanítványai magánéletével, csak azt kutatta, versenyzőkként hogyan lehetnének még jobbak, eredményesebbek.
– Azt mondják, pihenjek. Igen, szükségem is van rá, de egész nap nem bírok a fotelben ülni. Elhatároztam például, hogy idén én már egy darab dióért le nem hajolok, mégis összeszedtem egy vödörrel. Fáj is a derekam, de legalább csináltam valami hasznosat. Egész életemben igyekeztem így élni – mesélte négy éve, amikor legutóbb interjút készítettem vele. S ma sem tétlenkedik. A férje elhunyt, immár az unokája is felnőtté érett, kutyákat tart, helyesebben nevel, mert a rendet tőlük is megköveteli.
Az élet kegyetlen. Fábiánné Rozsnyói Katalin is feledésre ítéltetett az elmúlt években. Pedig a magyar sporttörténet egyik legeredményesebb edzője. Azt senki sem vitathatja, hogy korszakos egyéniség. Annyi mindenképpen kijár neki, hogy a nyolcvanadik születésnapján felköszöntsük. Hálával, csak a szépre emlékezve.
Borítókéőp: Fábiánné Rozsnyói Katalin már csak vendég a Dunánál (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!