Sallai Rolandot tavaly szeptemberben szerződtette a Galatasaray a német Freiburgtól, és az a statisztikáján is meglátszik, hogy eddig nem a támadójátékával tűnt ki Törökországban: a szélső tizenöt meccsen egyetlen gólt szerzett, gólpassza pedig még nincsen a Galatában. Edzője ugyanakkor elégedett vele, Okan Buruk kifejezetten értékeli Sallai sokoldalúságát, hogy például jobbhátvédet is tud játszani. A posztra szerződtetett 21 éves dán Elias Jelert nem vált be, ezért Buruk Sallai Rolanddal kísérletezett; a magyar játékos a legutóbbi három bajnokiján már jobbhátvédet játszott. Az elmúlt évtizedekben számos játékos váltott posztot, köztük aranylabdás legendák és világklasszisok is.
Posztok a futballban - labdarúgók szerepköre a pályán
Az olasz Andrea Pirlo edzői stábjának tagja a Juventusnál Antonio Gagliardi volt, aki pár éve azt írta az egyik szakmai cikkében azt írta, hogy a modern futballban a játékosok már nem csupán meghatározott pozíciókban szerepelnek, hanem feladatköröket látnak el a pályán (A role in modern football is no longer a position but a function), ami nagyobb rugalmasságot és dinamikát igényel tőlük.
A hetvenes években a hollandok (Rinus Michels majd később Johan Cruyff) által megalkotott totális futball filozófiájának egyik alappillére, hogy minden mezőnyjátékos képes legyen bármely másik poszton is játszani.
Ennek ellenére a legtöbb focistának van egy kedvelt szerepköre, de gyakran előfordul, hogy egy játékosnak időre van szüksége, mire megtalálja az ideális pozícióját.
A világbajnok olasz Andrea Pirlo mélységi irányítóvá (regista) válása az olasz futball történelmének legszebb sikertörténetei közé tartozik. Pirlo a pályafutása elején a támadó középpályás szerepét töltötte be, főleg akkor, amikor a Brescia és az Internazionale csapatában játszott. A következő szezonokban elképesztő játékintelligenciája és precíz passzai révén másfél évtizeden át diktálta a tempót a Milanban, a Juventusban és az olasz válogatottban.
Carlo Ancelottit illeti a dicséret, hogy megtalálta a tökéletes posztot a játékosának.
Az 1980-as és 90-es évek egyik meghatározó alakja Lothar Matthäus volt, a német labdarúgó egy fizikailag rendkívül erős középpályásként építette fel hírnevét. Pályafutása csúcsát a nyugatnémet válogatottal érte el, amikor 1990-ben világbajnoki címhez segítette hazáját, legyőzve Diego Maradona Argentínáját a döntőben. Középpályásként négy gólt szerzett a tornán.
Sőt, első tizenkét profi szezonjában 168 gólt szerzett, szintén középpályásként.
A 90-es vébé idején Matthäus már 29 éves volt, de még egy évtizeden át az elitben maradt. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy második Bayern München-korszaka alatt visszahúzódott, s söprögetőként és középhátvédként játszott. Ezen a poszton szerepelt a Manchester United elleni, emlékezetes 1999-es BL-döntőben is, amit a hosszabbításban vesztettek el 2-1-re.
Még egy picit a németeknél maradva: Philipp Lahm szinte mindent megnyert klub- és válogatott szinten egyaránt: világbajnoki címet, Bajnokok Ligáját és nyolc Bundesliga-trófeát. Elsősorban szélsőhátvédként játszott, de Pep Guardiola irányítása alatt egy időre középpályássá avanzsált, amit kifejezetten élvezett. Ebben a szerepkörben is kulcsszerepet játszott a Bayern München sikereiben. Lahm végül 2014 nyarán Németországgal vb-címet nyert Brazíliában, ahol egyaránt bevethető volt védőként és középpályásként. Ennek a csapatnak volt tagja az a Bastian Schweinsteiger is, aki pályafutása első nyolc évében szélsőként játszott, és csak nézte, ahogy Jens Jeremies, Niko Kovac, Owen Hargreaves és Michael Ballack elfoglalta a Bayern München középpályájának kulcspozícióit.
Egy futballposzt mindent megváltoztat
Ha már szélsők: az Arsenal 1999-ben egy tehetséges és picit kiszámíthatatlan baloldali szélsőként szerződtette le Thierry Henry-t, aki az első hét meccsén nem tudott betalálni. Arsène Wenger aztán a Premier League történetének egyik legnagyobb csatárává formálta. Henry az Ágyúsok történetének legeredményesebb gólszerzője lett 228 találattal, mindamellett világklasszis előkészítő is volt: a 2002/2003-as szezonban húsz gólpasszt osztott ki, miközben második lett a góllövőlistán. Bár csatárként is sokszor kihasználta a bal oldalról induló mozgásait, később – különösen a Barcelonánál – visszatért a szélsőposztra.
A spanyol Fernando Torres az egyik legveszélyesebb csatár volt, aki valaha a Premier League-ben játszott. A Liverpool színeiben 142 mérkőzésen 81 gólt szerzett és 19 gólpasszt adott, mielőtt a Chelsea-hez igazolva kicsit lejtmenetbe került. A karrierjét kapusként kezdő Torres így is BL-t, vb-t, és Eb-t nyert a pályafutása során.
Kapusként játszottam, amíg egy védésnél el nem törtem a fogaimat. Ekkor anyám azt mondta: ‘Ha futballozni akarsz, többé nem lehetsz kapus
– emlékezett vissza a spanyol labdarúgó. Ha egy posztot rólad neveznek el a futballban, akkor valamit nagyon jól csináltál. A bő két évtizeddel korábban a világ számos csapata próbálta megtalálni a tökéletes „Makélélé-szerepkört” betöltő játékost: azt, aki labdát szerez, a középpályát lezárja, és stabilitást ad a csapatnak. De kevesen csinálták olyan jól, mint a francia középpályás Claude Makélélé a Real Madridban és a Chelsea-ben. Pedig Makélélé a pályafutását a francia Nantes-nál inkább szorgalmas szélsőként kezdte, és csak a Celta Vigónál, 1998-ban kezdett el komolyabb szerepet betölteni a középpálya tengelyében.
Paul Scholes sokak szerint minden idők egyik legjobb angol középpályása volt, aki kivételes technikájával és játékintelligenciájával irányította a Manchester Unitedet. A vöröses hajú játékos fiatalon csatárként kezdte, és a felnőttcsapatban is támadóként szerepelt kezdetben. Húszas évei közepén visszavontabb szerepkörbe került, és Roy Keane távozása után mélységi irányítóként (Pirlo-stílusú mélységi irányítóként) játszott, onnan diktálva a játékot. Scholest azonban csak azután kezdték el világklasszis játékosként kezelni, miután Xavi és a több spanyol játékos népszerűvé tette az angol középpályás által is alkalmazott, labdabirtoklása épülő játékstílust.
Ha spanyolnak született volna, talán többre becsülik
– idézte fel Xavi 2010-es évek elején adott nyilatkozatát az angol szakíró Michael Cox a Premier League-ről szóló Daráló című könyvében. Még egy picit az angol bajnokságnál maradva, Szoboszlai csapattársáról Mohamed Salah-ról idén csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Az egyiptomi támadó idén 21 gólnál és 13 gólpassznál jár. Azonban fiatal korában védőként játszott az El Mokawloon csapatában, és egy 4-0-s győzelem után az edzője észrevette, hogy Salah sír, mert nem szerzett gólt. Ezt látva előrébb tolta a támadósorba, és innentől kezdve már minden történelem.
Crstiano Ronaldo útja a középcsatár posztig
A modern futball történetének egyik legkíméletlenebb befejezője Cristiano Ronaldo a pályafutása elején egy villámgyors cseleket bemutató, picit öncélú szélsőként tűnt fel, de a 2006/2007-es szezonban már hatékonyságban is szintet lépett: ekkor már 23 gólt szerzett a Manchester Unitedben, és mikor 2009-ben a Real Madridhoz szerződött, már készen állt arra, hogy minden idők egyik legkomplettebb és legmegbízhatóbb középcsatárává váljon.
Talán sorsszerű, hogy madridiaknál a legendás Raúl miatt nem viselhette kedvenc 7-es mezét, így első madridi szezonjában a 9-es számot kapta, amit közismerten a csatárok viselnek.
Gareth Bale az angol futball egyik legnagyobb exportcikke volt az előző évtizedben, aki madridi pályafutása során a világ egyik legjobb játékosává nőtte ki magát. Ötször hódította el a Bajnokok Ligáját, és 2018-ban talán minden idők legszebb BL-döntős gólját szerezte. Mindezt pusztító erejű, szabadon mozgó szélső támadóként érte el, de nem ez volt az eredeti posztja. A Southampton akadémiáján balhátvédként nevelkedett, és csak azután kezdhette el kibontakoztatni valódi képességeit, hogy a Tottenham menedzsere, Harry Redknapp előrébb tolta a pályán. A 2010–11-es szezon hozta el számára az igazi áttörést, többek között azzal a legendás mesterhármassal az Inter ellen a San Siróban.
Akárcsak Ronaldo esetében, Lionel Messi szélső támadóból egy pusztító gólgéppé válása is megváltoztatta a futball történetét. Az argentin csillag óriási tehetségnek számított a Barcelona jobbszélén, de az igazi áttörést Pep Guardiola 2009-es húzása hozta meg: Messi hamis kilencesként (false nine: visszalép a középpályára, irányít, közben helyet teremt a szélső támadók számára) új szintre emelte a posztot, és a következő tíz szezon mindegyikében legalább 40 gólt szerzett. A 2008/2009-es idényt megelőzően Messi 42 gólt lőtt a Barcelonában, a 2011/2012-es szezon végére 253 gólja volt, amivel már akkor ő lett a klub történetének legeredményesebb játékosa.
