Április hatodikán a Tottenham Hotspur hazai pályán fogadta a sereghajtó Southamptont a Premier League 31. fordulójában – azonban a mérkőzés kezdő sípszava előtt a figyelem egyáltalán nem a pályán történt eseményekre irányult. A Tottenham szurkolóinak egy csoportja hangos és látványos tüntetést szervezett a klub vezetése, az ENIC tulajdonosi csoport, és különösen Daniel Levy klubelnök ellen. A tiltakozás nem volt előzmények nélküli: évek frusztrációja és kiábrándultsága tört a felszínre, ami a pályán és azon kívül is egyre nyilvánvalóbb jeleket ölt. A tüntetés fő üzenete egyszerű és világos volt: „Levy Out!”, magyarul: „Levy, távozz!” – azaz Daniel Levy távozását követelték a szurkolók. A transzparenseken és rigmusokban megfogalmazott követelések mögött azonban jóval mélyebb elégedetlenség húzódik.
A Tottenham utolsó trófeáját még 2008-ban nyerte, amikor a Ligakupát hódították el – azóta viszont sorozatban maradtak alul döntőkben, kulcsfontosságú meccseken, vagy épp a szezon hajrájában csúsztak el egy banánhéjon. Hiába volt ott a klub a 2019-es Bajnokok Ligája döntőjében, vagy zárt rendszeresen a top 4-ben vagy a top 6-ban, ezek a pillanatok sosem hozták meg azt az áttörést, amire a szurkolók évtizedek óta várnak.
Az üzlet mindenekfelett?
A szurkolók legnagyobb sérelme, hogy a klubvezetés és a tulajdonos ENIC-csoport – amely 2001 óta birtokolja a klub többségi részvényeit – láthatóan a gazdasági stabilitást és a profitmaximalizálást helyezi előtérbe a sportsikerekkel szemben. A klub az elmúlt években ugyan hatalmas stadiont épített, üzletileg látványosan fejlődött, és olyan eseményeknek ad otthont, mint az NFL-mérkőzések vagy nagykoncertek – de ez a fajta multifunkcionális működés sok szurkoló szerint elidegenítette a klubot saját gyökereitől.
Beyoncé 2025-ös „Cowboy Carter” világ körüli turnéja keretében júniusban hat koncertet ad a Tottenham Hotspur Stadionban Londonban. A szurkolók a demonstráción fel is tették a kérdést a klubvezetésnek, Beyoncé tud középcsatárt játszani?
A stadionépítés költségeit és hosszú távú megtérülését gyakran hozzák fel érvként a visszafogottabb játékosigazolási politika mellett. Miközben a riválisok sorra 50–100 milliókat érő sztárjátékosokat igazolnak, addig a Spurs rendre kompromisszumos megoldásokkal próbálta átvészelni az átigazolási időszakokat – nemegyszer középszerű, vagy legalábbis nem topkategóriás játékosokkal töltve fel a keretet.
Váltás edzők terén – de mi is a koncepció?
A klub az elmúlt években nem csak a játékoskeretet, de az edzői stábot is rendszeresen lecserélte – José Mourinho, Nuno Espírito Santo, Antonio Conte és legutóbb Ange Postecoglou próbálkozott a helyes irányba terelni Tottenham-projektet, de egyikük sem tudta hosszú távon megfordítani a helyzetet. A gyakori váltogatás azonban nem a koncepcióváltás jele volt, sokkal inkább a tanácstalanságé: nincs hosszú távú vízió, nincs következetes futballfilozófia, amire építkezni lehetne.
A szurkolók számára úgy tűnik, mintha a klub minden döntésében a rövid távú anyagi szempontok dominálnának – és ennek áldozatai lettek a sportsikerek, a trófeák és a Spurs-identitás.
A tüntetés üzenete: ideje új irányt venni
A Southampton elleni mérkőzést megelőző demonstráció békés, de határozott volt. A szurkolók transzparensekkel és énekbe foglalva adtak hangot csalódottságuknak. A leggyakrabban felcsendülő rigmus – „We want our Tottenham back!”, azaz magyarul: „vissza akarjuk kapni a régi Tottenhamünk” – sokat elárul arról, hogy mit is szeretnének visszakapni: egy olyan klubot, amely a győzelemre, nem a pénzügyi mérlegre hajt; amely újra képes lehet trófeákért harcolni, nem csak top 4-es helyezésekért.
A tüntetés ugyan csak pár ezres tömeget vonzott, de komoly visszhangot keltett a szurkolói fórumokon, közösségi médiában, és már most több hasonló akció szervezését vetíti előre a szezon hátralévő részére.
Merre megy tovább a Tottenham?
A klub jövője továbbra is sok kérdést vet fel. A Tottenham anyagi helyzete stabil – a nyilvános pénzügyi jelentések szerint a Sarkantyúsok állnak az egyik legstabilabb lábakon a Premier League-ben – és a stadion hosszú távon valóban óriási lehetőségeket rejt, de ha ez nem párosul sportsikerekkel, akkor a szurkolók érdeklődése, lojalitása és hite egyre inkább megkophat. Daniel Levy és az ENIC vezetése előtt tehát komoly döntések állnak: megpróbálják-e visszaszerezni a szurkolók bizalmát, valódi befektetésekkel és átgondolt sportszakmai stratégiával, vagy továbbra is a pénzügyi óvatosság útját választják? Egy biztos: a szurkolók hangját hallották – és ha nem jön érdemi változás, ez a hang csak egyre erősebb lesz.
A találkozó végül 3-1-es Spurs sikerrel végződött, ami némi sebtapaszt jelenthetett a szurkolók számára, de aztán újabb vereség következett a Wolves ellen. Majd kézzelfogható sikerként a Tottenham az Eintracht Frankfurt ellenében bejutott az Európa-liga elődöntőjébe – de a klub körüli mélyebb problémákra aligha adott gyógyírt.
A lelátóról érkező üzenet egyértelmű: nem elég időnként nyerni, ha nincs mögötte jövőkép, identitás és valódi ambíció.
A klub jelmondata, az ikonikus latin „Audere est Facere” – vagyis merni annyi, mint megtenni – hosszú ideje díszíti a stadion falait – nemcsak az új Tottenham Hotspur Stadium-ét, hanem a régi White Hart Lane-ét is díszítette –, de a szurkolók szerint ez az üzenet mára kiüresedett. Úgy érzik, a vezetés a pályán már meg sem próbál tenni a sikerekért, miközben üzleti szempontból minden döntés túlbiztosított és kockázatkerülő lett.
A szurkolók számára a valódi diadal az lesz, ha a klubvezetés nemcsak hallja, hanem meg is érti: a Tottenham Hotspur ennél sokkal több kell legyen. A szurkolók már megtették az első lépést, most a vezetőségen a sor, hogy merjen végre tenni – hiszen merni annyi, mint megtenni.
