A III. labdarúgó-világbajnokságon 16 csapat vett részt, Dél-Amerikát, azaz a teljes kontinenst mindössze egy válogatott, a brazil képviselte Franciaországban. Mehetett volna a vb-re Argentína is, de a másik dél-amerikai óriás válogatottja visszalépett attól az interkontinentális pótselejtezőtől, amelyet Kuba ellen kellett volna lejátszania a vb-t megelőzően Bordeaux-ban. A kubaiak ölébe így hullott egy vb-részvétel. A brazil csapat a dél-amerikai zónából selejtező nélkül jutott ki a vb-re, mert Kolumbia akkor még a közép-amerikai zónában selejtezett. A lengyeleknek pedig Jugoszlávia jutott a selejtezőben. Az első meccsen minden eldőlt, mert Lengyelország – a három gólt szerző Ernst Wilimowski vezérletével – 4:0-ra nyert, így a visszavágón a jugoszlávoknak az 1:0-s siker semmire sem volt elég.
Ernst Wilimowski: előbb hős volt, majd áruló lett
Ernst Wilimowski neve hamarosan újra felbukkan ebben a történetben. Ez a német szülőktől származó, Katowicében született zseni 1916-ban látta meg a napvilágot. Katowice akkor a Porosz Királyság, azaz a Német Birodalom része volt. Nem véletlen, hogy ez a zseniális képességekkel megáldott csatár nemcsak a lengyel, de a német válogatottban is szerepelt.
Nem volt szent ember, messze nem. 1936-ban, azaz két évvel a világbajnokság és pár nappal a berlini olimpia megnyitása előtt a lengyel szövetség azért tiltotta el a válogatott szerepléstől, mert állandóan ivott, bulizott és a nőket hajkurászta.
Távollétében a lengyel csapat csak a negyedik helyet szerezte meg a berlini olimpián. A lengyel sportvezetők csak a vb-selejtezők előtt döntöttek arról, hogy Wilimowski visszatérhet a csapatba. Képességeiről mi, magyarok is meggyőződhettünk, mert 1939. augusztus 27-én, azaz négy nappal a II. világháború kezdete előtt a magyar labdarúgó-válogatott Lengyelország ellen játszott barátságos meccset Varsóban. Zsengellér Gyula és Ádám Sándor góljával 2:0-ra a magyar csapat vezetett, majd jöttek a lengyelek és Wilimowski mesterhármasának köszönhetően 5:3-ra nyertek. Wilimowski későbbi sorsa egészen tragikus fordulatokat vett. A második világháború gyakorlatilag elpusztította a lengyel válogatottat. A náci Németország azokat az embereket, akik a Német Birodalom területén születtek (ilyen volt Wilimowski is) arra kényszerítette, hogy a háborúban a németek oldalán harcoljanak. Wilimowski is aláírta a Volkslistát, azaz a nácik nyilvántartási és besorolási rendszerét. A frontszolgálatot megúszta, de a rendőrséghez így is csatlakoznia kellett. Összebarátkozott a Luftwaffe egyik híres pilótájával, Hermann Graffal, akinek a segítségével Wilimowski édesanyja megmenekült az auschwitzi koncentrációs táborból. A focistát arra is rákényszerítették, hogy 1941-ben és 1942-ben a német labdarúgó-válogatottban szerepeljen. A háború végén Lengyelországban árulónak kiáltották ki. Az 1974-es labdarúgó-világbajnokságon szerette volna meglátogatni a lengyel csapatot Stuttgartban. A lengyel szövetség azonban hallani sem akart erről. A lengyelek akkori szövetségi kapitánya, Kazimierz Górski azonban hajlandó volt a találkozásra. A lengyel edző nagyon hidegen üdvözölte példaképét:
Wilimowski úr, ha nem tett volna semmi rosszat, talán vissza kellett volna jönnie Lengyelországba, és megmagyaráznia a viselkedését.
„Megtisztítania magát minden vádtól” – mondta Górski. „Féltem” – válaszolta Wilimowski.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!