A Barcelona szurkolói a vállukon vitték le a magyar játékosokat

A Barcelona és a magyar klubok története az MTK-val kezdődött. Az akkori bajnok volt a Barcelona első magyar ellenfele 1922. december 24-én és rögtön 25-én is az abban az évben átadott Les Corts Stadionban, és azonnal hatalmas közönségsikert aratott. Az első meccsre húsz-, a másodikra viszont már harmincezer néző ment ki, mert elterjedt a híre, hogy remek futballisták érkeztek a katalán városba.

Plattkó eladta magát Barcelonában

Az eredmény 0:0 volt, köszönhetően a remek hazai védelemnek, az MTK vonzerejét ráadásul növelte, hogy érintetlen maradt a hálója, mert korábban nem akadt olyan külföldi csapat, amelynek a Barcelona legalább egy gólt ne tudott volna rúgni. A másnapi visszavágón a házigazdák mindent meg is tettek a gólszerzés érdekében, ám ekkor a magyar együttes védekezett parádésan – Plattkó Ferencet ezután szerződtette a Barcelona, ahol kapusként és később edzőként is legenda vált belőle –, emellett olykor parádés támadásokat is vezetett. Ezúttal sem esett gól, ugyanakkor a nézők az MTK több játékosát a vállukon vitték le a pályáról.

A Ferencváros 1923-ban

Három éjjel, három nap…

Nem sokkal később, 1923. március 3-án és 4-én a Ferencváros volt a Barcelona vendége. A magyar együttes három nap és három éjjel tartó utazás végén, a válogatott játékosai nélkül – ők a hét végén Olaszország ellen léptek pályára – szinte beesett a stadionba, és a Sporthírlap tudósítója, Klement Sándor útileveléből – mai szóval élve tudósításából – kiderül, hogy Barcelonában hőség tombolt, a pálya talaja pedig kőkemény volt, ami nem kedvezett a labdát elsősorban a földön tartva futballozó Ferencvárosnak a levegőben roppant veszélyes Barcelona ellen. A mérkőzést a hazai csapat nyerte 2:0-ra Paulino Alcántara (60.) és Gracia (74.) góljaival. Másnap ugyanez lett az eredmény, ekkor Gracia (7.) és José Martínez Lozano (72.) találataival. Nem szabad kihagyni Klement Sándor értékelésének a gyöngyszemét: „gólokat jelentő félénkségétől eltekintve a két Takács nagyszerű volt.”

Öt évvel később, 1928. december 25-én és 26-án találkozott egymással a két csapat barátságos mérkőzésen, és a Ferencváros akkoriban Európa legjobbjai közé tartozott. Ezért is számított meglepetésnek a 4:0-s veresége, amit a másnapi 3:3 némileg feledtetett, ugyanakkor a tudósítások szerint mindkét meccs nagy csalódást okozott a gyenge színvonal miatt.

Ennyit a hőskorról, ezután 41 éves szünet következett a két ország csapatainak a találkozásait tekintve.

Keglovich László: EgyenrangÚ ellenfelei voltunk a Barcelonának

A hatvanas évek legjobb magyar vidéki csapata, a győri Rába ETO a Vásárvárosok Kupájában futott össze a Barcelonával. Keglovich László, a győriek olimpiai bajnok futballistája így emlékszik vissza a két mérkőzésre:

– A kis stadionunkban húszezer néző préselődött be az első találkozón, még a futópályán is ültek az emberek, akiket csak egy kifeszített drót választott el a pályától. Nagyon sportszerű meccset játszottunk a katalánokkal, élvezet volt ellenük futballozni. Akkoriban már és még nem sorolták őket az európai topcsapatok közé, de ettől még nagyon komoly erőt képviseltek. A kettős vereség ismeretében talán furcsán hangzik, de továbbjuthattunk volna ellenük. A mezőnyben sokkal jobbak voltunk, ám sajnos a kapusunk, Tóth Lajos gyengén védett, a Barcelonának szerencséje is volt, ezért kikaptunk. A kinti visszavágón is remekül futballoztunk, Horváth Béla például egyedül vezethette a labdát a kapura, de kihagyta, majd hamarosan rúgtunk egy öngólt. Muszáj elmondanom, hogy Tóth Lajos ezúttal a mezőny egyik legjobbja volt – ilyen a futball és a kapussors. Nem kaptunk meg egy tizenegyest, utána a spanyoloknak megadtak egy lesgólt, és ez megpecsételte a sorsunkat. Somogyi József olyan klasszis teljesítményt nyújtott, hogy a meccs után Czibor Zoltán, az Aranycsapat Barcelonában élő klasszisa azt mondta, egy kezén meg tudja számolni, hány jobb futballistát látott Józsinál. Ez a párharc azért is szép emlék számomra, mert nem játszottunk alárendelt szerepelt, egyenrangú ellenfelei voltunk a Barcelonának. Ugyanezt kívánom a Ferencvárosnak kedd estére. Ha nem kap gólt az első húsz-harminc percben, akkor szoros eredménnyel jöhet haza a magyar bajnok, ha nem, akkor komoly bajba is kerülhet.

Juhász István: Öröm volt a Barcelona ellen futballozni

Ekkor lépett fel először a Ferencváros a Camp Nou stadionban, és egészen mostanáig utoljára is. A Fradi Japánba utazva állt meg Barcelonában, hogy ellenfél legyen Josep Maria Fusté búcsúmeccsén, aki tizenhét évig futballozott a katalán klubban. A gálamérkőzés alig több mint fél ház előtt zajlott, ám Juhász Istvánnak így is szép emlék maradt:

Fotó: Mirkó István

– Az első félidő végén egy-egynél a kapus lábai között találtam a hálóba – meséli. – Alig történt szabálytalanság, nagyon barátságos mérkőzést játszottunk. Nekem mindig is nagyon tetszett a Barcelona stílusa, öröm volt ellene futballozni. Az elmúlt hét végén néztem a a katalánok meccsét a Getafe ellen, és nem tett boldoggá, hogy kikaptak, mert most bizonyára a Fradi ellen akarnak javítani. Egyébként érdekes, hogy a Ferencváros Bajnokok Ligája-ellenfelei közül nemcsak a Barcelona, hanem a másik kettő ellen is játszottam a Fradiban, a Juventust legyőztük a Vásárvárosok Kupája döntőjében, a Dinamo Kijevtől viszont kikaptunk a Kupagyőztesek Európa-kupájában. A szívemre hallgatva most szoros eredményért szurkolok a Barcelona ellen, ahhoz, hogy ez megszülessen, hiba nélkül összpontosítani kellene. Ugyanakkor hozzá kell tenni: már az is csoda, hogy a Ferencváros eljutott idáig, és a világ egyik legjobb csapata ellen tétmeccset játszhat.

Komjáti András: Cruyff semlegesítése finomAN szólva nem jött össze

A Vasas komoly ellenfeleken, az osztrák Linzen és a portugál Sportingon túljutva érkezett el a Barcelonáig az UEFA-kupa harmadik fordulójában. Dacára annak, hogy a magyar csapat az első meccsen kikapott, a visszavágót a hatalmas érdeklődés miatt bevitte a a Népstadionba. Ez az érdeklődés elsősorban a Barcelona két holland sztárjának, Johan Neeskensnek, és különösen az akkor már háromszoros aranylabdás világklasszisnak, Johan Cruyffnak szólt. Komjáti Andrásnak, az angyalföldiek védőjének meg is gyűlt a baja vele.

Fotó: Tumbász Hédi/ Nemzeti Sport

– A kinti meccs előtt meglátogatott minket Czibor Zoltán, és amikor érezte a feszültségünket, azt mondta, fiúk, ne féljetek ezektől a sajtzabáló hollandoktól! Bár az eredmény talán nem ezt tükrözi, de szoros meccset játszottunk Barcelonában. Egy-egynél kihagytunk egy hatalmas ziccert, majd két perc alatt kaptunk két gólt, Neeskens a kapusunkkal, Mészáros Ferenccel együtt fejelte a labdát a hálóba, ami szabálytalan volt, de a játékvezető megadta. A visszavágón is kikaptunk, miközben rengeteg szögletet végezhettünk el, annyira erősen támadtunk. Ekkor csak az első félidőben játszhattam. Ennek az volt az oka, hogy Illovszky Rudolf, a vezetőedzőnk nemes feladattal bízott meg, nekem kellett volna semlegesítenem Cruyffot, ami finoman szólva nemigen jött össze… Foghatatlan volt a villámgyors irányváltásaival, a dinamikájával, a technikájával – ezzel együtt örök élmény, hogy futballozhattam ellene, és a spanyol válogatottak sorát felvonultató Barcelona ellen. A katalánoknál most sok változás zajlik, nincsenek még együtt, és szerintem hiányzik nekik Luis Suárez, aki nagyon illett ebbe a csapatba. A Ferencváros nagy odafigyeléssel szoros eredményt érhet el, és a döntetlen sem lepne meg.

Mucha József: Nagyon erős Barcelonával találkoztunk

A Ferencváros Badajozban szerepelt a Trofeo Ibérico elnevezésű torna döntőjében mostanáig utoljára a Barcelona ellen. A katalán csapat a nem sokkal korábban befejeződött spanyol bajnokságban a második helyen végzett, ami pontosan jelzi az erejüket. A Fradi lényegében pénzt keresett ezen a tornán a nyári szünet előtt. A csapatban játszott Mucha József, aki egyébként tagja volt a Ferencvárosnak a már említett 1972-es találkozón is.

Fotó: Kurucz Árpád

– Dalnoki Jenő, az edzőnk azt mondta, én fogjam Johan Cruyffot, és emiatt ez a meccs nem tartozik a legszebb emlékeim közé… – mondja, tehát sorstársa lett Komjáti Andrásnak. – Nagy szégyent azért nem vallottam, de a holland klasszis sebességét nehéz volt követni. Már játékosként is nagy taktikus volt, percekig csak tengett-lengett a pályán, majd hirtelen megindult, és nem lehetett utolérni, a labda pedig ragadt hozzá. Igazi zseni volt, nagy dolog, hogy játszhattam ellene. Emlékszem, Madridból hálókocsis vonattal utaztunk Badajozba, ahol nagyon erős Barcelonával találkoztunk. A mai Fradi sem lesz könnyű helyzetben, de reménykedem a döntetlenben. Ehhez persze a Barcelona roppant gyenge napjára és a Ferencváros csúcsformájára és szerencsére lenne szükség, de miért ne jöhetne ez így össze. Ha a Fradinak sikerülne gólt szereznie, akkor a Barcelona dolga nagyon nehézzé válna, és ne felejtsük el azt sem, hogy nem lesznek nézők, az ellenfelet nem támogatja a szokásos csaknem százezer néző.

Vincze István: A Fradi csapatként futballozva elérhet jó eredményt

Bár időben ez a legközelebbi a magyar csapatok Barcelona elleni mérkőzései között, nem találni forrást, amely a félidő eredményét és a gól idejét elárulná. A Bp. Honvéd meghívást kapott a Trofeo Ciudad de la Línea elnevezésű tornára, és ha megnézzük a házigazda névsorát, akkor azt mondhatjuk, derekasan helytállt a magyar együttes: Zubizarreta – Nando, Alexanko (Ferrer), Amor, Serna – Cristobal, Pinilla (Goikoetxea), Sztojcskov – Laudrup (Koeman), Witschge, Begiristain. A kispestieknél Vincze István végigjátszotta a mérkőzést.

Fotó: Mirkó István

– Valahol Gibraltár közelében játszottuk a meccset egy meglepően ramaty talajú pályán – emlékszik vissza a korábbi csatár. – Kihagytunk rengeteg helyzetet, különösen Negrau puskázott el sokat, egy jól sikerült edzőmeccs volt, amelyet a körülmények ellenére kimondottan élveztünk. Különösen úgy, hogy a Barcelona bevetette az összes nagyágyúját, minden sztárja pályára lépett ellenünk. Ami pedig a Ferencváros mostani mérkőzését illeti, nagyon bizakodó vagyok. Komoly bravúrt hajtott végre, a svéd, a skót, a horvát és a norvég bajnok kiejtésével bebizonyította, hogy komoly, szervezett csapat, és ott a helye a Bajnokok Ligájában. Az említett országokban sokan lenéznek minket, már csak ezért is örültem a Ferencváros sikereinek, és a BL a hab a tortán. Most sok múlik azon, hogy a játékosok mennyire szurkolják túl a meccset, mennyire illetődnek meg. Ha elalélnak attól, hogy Lionel Messi áll velük szemben, és fényképezik a stadiont, akkor nem lesz esélyük, de biztos vagyok benne, hogy ezek a labdarúgók igazi profik, és mindez az eszükbe sem jut. Az ellenfél sebessége okozhat gondokat, ám a Fradi csapatként futballozva elérhet jó eredményt.